Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

A lecke bemutatja a Kormány megalakulására, összetételére és megbízatásának megszűnésére vonatkozó alapvető szabályokat, majd kitér az Országgyűlés és a Kormány közötti bizalmi és felelősségi viszony elemzésére. Felvázolja a Kormány legfontosabb feladatait, működésének szabályait, és az államtitkárokra vonatkozó rendelkezéseket.

Követelmény

Nincs.

Önállóan megoldható feladatok

Kormány

Bevezetés, a Kormány jellege a magyar alkotmányos rendben

A kormányforma – a legfőbb állami szervek (törvényhozás, államfő, kormány) működésének és egymáshoz való viszonyának leírása – hagyományos alkotmányi szabályozási tárgykör. „A kormányforma akkor tűnik optimálisnak, ha egyrészt megóv az állandó kormányválságoktól, másrészt lehetőséget teremt az alkalmatlan közszereplők leváltására, felelősségre vonására, s nem konzerválja a ťzsarnokokŤ helyét. A demokrácia két alapkritériumát: a stabilitást (kitartson a parlamenti ciklus) és a demokratikus kontrollt (az elmozdíthatóságot) kell intézményesen ťösszebékíteniŤ – ebbe az irányba mutat a modern kori alkotmányos gondolkodás” (Kukorelli István: A mai magyar kormányforma. In: Kukorelli István: Tradíció és modernizáció a magyar alkotmányjogban. Századvég Kiadó, Budapest 2006. 253.) A kormányforma jellegében, minősítésében meghatározó a végrehajtó hatalom törvényhozó hatalomnak való felelőssége. A felelősségi megoldások alapján egy olyan skálán helyezhetők el a különböző kormányformák, amelynek egyik végpontján az ún. „westminsteri modell” áll, amelyben minden negatív szavazás a kormányzattal szembeni bizalmatlanságot is kifejez (tiszta parlamentáris rendszer); a másik végpontján pedig az a modell áll, amelyben nincs felelősségi kapcsolat a törvényhozás és a végrehajtás között (tiszta prezidenciális rendszer).

A magyar közjogban kormány 1848. március 17-étől létezik.

Alkotmányos berendezkedésünkben a Kormány az Alaptörvény által konstituált központi szerv, az államhatalom lényeges részének birtokosa, a politikaformálás központi szereplőjeként részt vesz a legfontosabb állami feladatok meghatározására vonatkozó közpolitikai döntések meghozatalában, végzi az államélet operatív irányítását, és központilag irányítja az Országgyűlés döntéseinek végrehajtását a neki alárendelt közigazgatási szervezetrendszeren keresztül, valamint saját normatív aktusai kibocsátásával. Az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésének meghatározása szerint a Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe. A Kormány az Országgyűlésnek felelős. A Kormány jellegének meghatározására irányul a 15. cikk (2) bekezdése is, amely alapján a Kormány a közigazgatás legfőbb szerve, törvényben meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre. A végrehajtó hatalom letéteményeseként a Kormány önálló államhatalmi ág, amely az Országgyűlésnek nem alárendeltje, a hatáskörelvonás tilalma szerint feladat- és hatásköreit az Országgyűlés nem vonhatja el, hiszen azokat nem is volna képes ellátni. A Kormánynak azonban élveznie kell az Országgyűlés bizalmát (többséggel kell rendelkeznie a törvényhozásban), enélkül ugyanis – ha az Országgyűlés tendenciózusan nem fogadja el a Kormány különböző előterjesztéseit – érdemben működni, eredményesen kormányozni nem tud.

A Kormány konkrét feladatait és hatásköreit jellemzően törvények állapítják meg. Ezek tematikusan csoportosítva, vázlatosan a következők: a kormányzati politika kialakítása és érvényesítése; együttműködés az Országgyűléssel, jogalkotási program összeállítása, törvény-előkészítés; az Országgyűlés által adott feladatok megoldása végrehajtási rendelet alkotásával, közigazgatási szervek létrehozásával és működtetésével; önálló rendeletalkotás; más állami szervek önálló működése feltételeinek (és anyagi hátterének) biztosítása; a területi önkormányzati szervek autonóm működésének megszervezése; az állami adminisztráció irányítása; nemzetközi kapcsolatok fenntartása; társadalmi kapcsolatok kezelése. (Tamás András: Magyar közigazgatási szervezeti jog I. Szent István Társulat, Budapest 2005. 170-171.) A Kormány feladat- és hatásköreire, valamint működésére vonatkozó legfontosabb szabályokat – az Alaptörvényen kívül – a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Min.tv.), a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Ktjt.), valamint az Ogytv.-nek az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló VI. Fejezete és a Kormány ügyrendjéről szóló 1144/2010. (VII. 7.) Korm. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) tartalmazzák.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A Kormány megalakulása, megbízatásának megszűnése, valamint a Kormány és az Országgyűlés közötti bizalmi és felelősségi viszony

A Kormány megalakulása és összetétele

Az Alaptörvény 16. cikk (1) bekezdése szerint a Kormány tagjai a miniszterelnök és a miniszterek. A (2) bekezdés szerint a miniszterelnök rendeletben a miniszterek közül egy vagy több miniszterelnök-helyettest jelöl ki. Az Ügyrend 1. pontja alapján a Kormány a feladat- és hatáskörét a miniszterelnök vezetésével, testületként gyakorolja. A kormánytagok közül a miniszterelnököt – a népszuverenitás elvének megfelelően – az Országgyűlés választja meg a képviselők több mint felének a szavazatával (abszolút többség), a köztársasági elnök javaslatára. A miniszterelnök a megválasztásával hivatalba lép. [Alaptörvény 16. cikk (3)-(6) bekezdés.] A 16. cikk (7) bekezdése alapján a minisztert a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A miniszter a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba lép. A 16. cikk (8) bekezdése értelmében a Kormány a miniszterek kinevezésével alakul meg; a (9) bekezdés pedig előírja, hogy a Kormány tagja az Országgyűlés előtt esküt tegyen. [A 17. cikk (2) bekezdése szerint tárca nélküli miniszter a Kormány által meghatározott feladatkör ellátására nevezhető ki.] E szabályozásból kitűnően a Kormány megalakulása egy folyamat, amely a miniszterelnök megválasztásával kezdődik, és a kormánytagok eskütételével fejeződik be.

Más parlamentáris berendezkedésű országoktól eltérően Magyarországon a köztársasági elnök nem adhat közvetlenül kormányalakítási megbízást, csak javaslatot tehet az Országgyűlésnek a miniszterelnök személyére, a kialakult parlamenti szokásnak megfelelően a választásokon győztes párt miniszterelnök-jelöltjének.

Megjegyzés

„A parlamentarizmus általános szabályai szerint a kormányt az államfő nevezi ki, általában úgy, hogy a választásokat követően a legerősebb párt vagy pártkoalíció egyik vezetőjét bízza meg kormányalakítással (tehát nem nevezi ki a miniszterelnököt, csak megbízást ad kormányalakításra). Ha sikerül a pártokkal történt egyeztetés után a parlamenti többség támogatását elérni (akár egyetlen párt, akár több párt támogatásával), a kormányalakítással megbízott személy előterjesztést tesz a kormány személyi összetételére nézve az államfőnek, aki kinevezi a kormányt. Ezzel az államfői aktussal a kormány jogilag megalakult. A megalakulás után az alkotmányban meghatározott időn belül a kinevezett kormány köteles bemutatkozni a parlamentben. A bemutatkozás gyakorlatilag a kormány programjának ismertetését jelenti. A parlament többsége – az alkotmányban lefektetett eljárás mellett – a kormánytól jogilag korlátlan módon bármikor megvonhatja a bizalmat. A parlamenti bizalmatlanság arra kötelezi a kormányt, hogy megbízójánál, azaz a köztársasági elnöknél lemondjon. Az államfő a lemondást vagy tudomásul veszi, vagy kormányát megtartja (nem menti fel). A parlament és a kormány között kialakuló ilyen válsághelyzetet az államfő úgy oldhatja fel vagy úgy köteles feloldani, hogy új választást ír ki.” Schmidt Péter: A magyar kormányzati rendszer közjogi buktatói. In: Schmidt Péter: A politikai átalakulás sodrában. Századvég Kiadó, Budapest 2008. 271-272.

Ha a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt az Országgyűlés az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg, megnyílik a köztársasági elnökparlament-feloszlatási joga. Bár a miniszterelnök a megválasztásával hivatalba lép, a Kormány megalakulásához a miniszterek kinevezésének konstitutív aktusa is szükséges.

Az Alaptörvény 18. cikk (1) bekezdése alapján a miniszterelnök határozza meg a Kormány általános politikáját, a (2) bekezdés szerint pedig a miniszter a Kormány általános politikájának keretei között önállóan irányítja az államigazgatásnak a feladatkörébe tartozó ágazatait és az alárendelt szerveket, valamint ellátja a Kormány vagy a miniszterelnök által meghatározott feladatokat. A (4) bekezdés szerint a miniszter felelős a miniszterelnöknek. Ezekből a szabályokból, valamint az Ügyrend azon pontjaiból, amelyek arról rendelkeznek, hogy a Kormány ülését a miniszterelnök (akadályoztatása esetén a közigazgatási és igazságügyi miniszter) vezeti, a kormányülés tagjainak több mint fele jelenlétével határozatképes, a kormánytagokat a döntések meghozatalában egyenlő szavazati jog illeti meg és a döntéseket szavazattöbbséggel hozzák meg, viszont a Kormány döntését a miniszterelnök mondja ki és a kormányrendeleteket is ő írja alá (1., 62., 66., 67., 68. és 73. pont), a Kormány kettős sajátossága körvonalazódik. Egyrészt a Kormány testületi szerv, a miniszterelnökből és a miniszterekből áll, döntéseit testületi üléseken hozza meg. Másrészt a miniszterelnök megválasztásának módja, az a tény, hogy a minisztereket a köztársasági elnök az ő javaslatára nevezi ki, valamint, hogy az Alaptörvény erejénél fogva ő határozza meg a Kormány általános politikáját, a képviselők vele szemben nyújthatnak be bizalmatlansági indítványt, a miniszterek felelősek neki, a minisztereknek feladatokat adhat, illetve bármikor javasolhatja a köztársasági elnöknek a miniszter felmentését [Ktjt. 43. § (1) bekezdés], arra is következtetni enged, hogy a miniszterelnök több mint primus inter pares, ezáltal a Kormány miniszterelnöki elvű kormányként jellemezhető.

A választási kampányok tapasztalható perszonalizálódása, a kormányfő-jelölteknek a programok kialakítására gyakorolt döntő befolyása mind azt mutatják, hogy a miniszterelnöknek van kormánya, és nem fordítva.

Az Alaptörvény 20. cikk (4) bekezdése szerint a miniszterelnök megválasztásához szükséges feltételek hiányának megállapításáról és az összeférhetetlenség kimondásáról az Országgyűlés a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával határoz. A korímánytagokra, mint állami vezetőkre (politikai vezetőkre) vonatkozó részletes összeférhetetlenségi szabályokat a Ktjt. 10. §-a tartalmazza.

Az Alaptörvény nem határozza meg a minisztériumok számát, ezt a 17. cikk (1) bekezdése törvényre bízza. (Min.tv.) A Kormánynak tehát széles a mozgástere abban, hogy saját szervezetét hogyan állapítja meg, de ennek jóváhagyása az Országgyűlés döntéséhez kötött a törvényi forma miatt. Mivel azonban a miniszterelnöknek bírnia kell az Országgyűlés abszolút többségének bizalmát, ezért a Kormány szervezetével kapcsolatos szándékait a parlamentben is érvényesíteni tudja.

A Kormány megbízatásának megszűnése

Az Alaptörvény 20. cikk (1) bekezdése deklarálja, hogy a miniszterelnök megbízatásának megszűnésével a Kormány megbízatása megszűnik. Ennek megfelelően a (2) bekezdés a)-g) pontjai a miniszterelnök megbízatása megszűnésének eseteit sorolja fel taxatív módon, ezek: az újonnan megválasztott Országgyűlés megalakulása; ha az Országgyűlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki, és új miniszterelnököt választ; ha az Országgyűlés a miniszterelnök által kezdeményezett bizalmi szavazáson a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki; lemondás; halál; összeférhetetlenség kimondása; a megválasztáshoz szükséges feltételek hiánya. A (3) bekezdés a miniszter megbízatása megszűnésének eseteit is kimerítően felsorolja: a miniszterelnök megbízatásának megszűnése; a miniszter lemondása; felmentés; halál.

A Kormány (miniszterelnök, miniszter) megbízatásának megszűnése és az új Kormány megalakulása (új miniszterelnök megválasztása, új miniszter kinevezése) közötti átmeneti időszakot az Alaptörvény 22. cikke szabályozza. Ekkor a főszabály az, hogy a megszűnt megbízatású Kormány (miniszterelnök, miniszter), hatásköri megszorításokkal, ügyvezető kormányként (miniszterelnökként, miniszterként) gyakorolja a hatásköreit. Természetesen más a helyzet, ha a miniszterelnök megbízatása a halála, összeférhetetlensége kimondása, megválasztásához szükséges feltételek hiánya, vagy az Országgyűlés bizalmatlansága miatt szűnt meg. Ekkor az új miniszterelnök megválasztásáig a hatásköreit a(z első helyen kijelölt) miniszterelnök-helyettes gyakorolja.

A Kormány és az Országgyűlés közötti bizalmi, felelősségi viszony

A Kormány politikailag felelős az Országgyűlésnek [Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdés második mondata], folyamatosan bírnia kell az Országgyűlés többségének bizalmát, hogy működhessen. Az Alaptörvény 18. cikk (4) bekezdése értelmében a Kormány tagja tevékenységéért felelős az Országgyűlésnek; részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés ülésein; az Országgyűlés és az országgyűlési bizottság őt az ülésen való részvételre kötelezheti. Az Országgyűlésnek számos különböző eszköz áll rendelkezésére ahhoz, hogy a Kormány felelősségét számon kérje. Ilyen pl., hogy a Kormány köteles rendszeresen beszámolni az Országgyűlésnek, a miniszterek pedig az országgyűlési bizottságoknak, valamint a kormánytaghoz intézhető interpellációk és kérdések, vagy a miniszterjelöltek előzetes bizottsági meghallgatásai. A Kormány politikai felelősségének érvényesítésére szolgáló legerősebb eszköz az, hogy az Országgyűlés megvonhatja a bizalmat a Kormánytól. Magyarországon a bizalmat csak a Kormány egészétől – nem pedig külön a kormánytagoktól – lehet megvonni, ami szintén a Kormány működésének testületi jellegét mutatja. A bizalom megvonásának eszköze a konstruktív bizalmatlansági indítvány, illetve a bizalmi szavazás.

A bizalmatlansági indítvány

Az Alaptörvény 21. cikk (1) bekezdése szerint a képviselők egyötöde a miniszterelnökkel szemben írásban – a miniszterelnöki tisztségre javasolt személy megjelölésével – bizalmatlansági indítványt nyújthat be. A (2) bekezdés alapján, ha az Országgyűlés a bizalmatlansági indítványt támogatja, ezzel bizalmatlanságát fejezi ki a miniszterelnökkel szemben, egyben miniszterelnöknek megválasztja a bizalmatlansági indítványban miniszterelnöki tisztségre javasolt személyt. E döntés meghozatalához a képviselők több mint felének szavazata szükséges. Ilyen esetben az Alaptörvény 20. cikk (2) bekezdés b) pontja és a (3) bekezdés a) pontja értelmében megszűnik a miniszterelnök és a miniszterek, tehát a Kormány megbízatása.

A képviselőktől induló bizalmatlansági indítvány – amely az 1949-ben elfogadott német alkotmány (Grundgesetz) hasonló rendelkezéseinek mintájára került az alkotmányos szabályok közé – azért konstruktív, mert abban meg kell jelölni a megválasztandó új miniszterelnök személyét is, így az Országgyűlés egy szavazással dönt a korábbi Kormány megbízatásának megszüntetéséről (külön lemondásra ebben az esetben nincs szükség), és az új miniszterelnök megválasztásáról. Ez a módszer a kormányzás folyamatosságát hivatott garantálni, megelőzve azt az állapotot, amikor a megbukott kormány helyében nem alakul új kormány (destruktív bizalmatlansági indítvány).

A bizalmi szavazás

A bizalmi kérdést felvetheti a miniszterelnökön keresztül a Kormány maga is. A 21. cikk (3) bekezdése értelmében a miniszterelnök bizalmi szavazást indítványozhat. Az Országgyűlés a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki, ha a miniszterelnök javaslatára tartott bizalmi szavazáson az országgyűlési képviselők több mint fele nem támogatja a miniszterelnököt. A (4) bekezdés szerint pedig a miniszterelnök azt is indítványozhatja, hogy a Kormány által benyújtott előterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás legyen. Az Országgyűlés ekkor a miniszterelnökkel szemben bizalmatlanságát fejezi ki, ha a Kormány által benyújtott előterjesztést nem támogatja.

A bizalmi szavazás itt említett két típusára jellemzően akkor kerülhet sor, „ha a Kormány úgy érzékeli, hogy csökken a parlament(i többség) által adott támogatás, és meg kíván győződni arról, hogy vajon milyen mértékben rendelkezik még a parlamenti bizalommal. (…) Ha a Kormány az előterjesztése kapcsán kéri a bizalmi szavazást, akkor azt juttatja kifejezésre, hogy feladatát csak az előterjesztésnek megfelelő országgyűlési döntés esetében képes ellátni.” (Petrétei József: Magyar alkotmányjog II. Államszervezet. Dialóg Campus Kiadó, BudapestŻPécs 2005. 124.)

A bizalmi szavazás elvesztése esetében is megszűnik a Kormány megbízatása. Az Alaptörvény 21. cikk (5) bekezdése eljárási szabályként meghatározza, hogy az Országgyűlés bizalmi kérdésről való döntését a bizalmatlansági indítvány vagy a miniszterelnök bizalmi szavazásra irányuló indítványa beterjesztésétől számított három nap után, de legkésőbb a beterjesztéstől számított nyolc napon belül hozza meg. Ez a határidő-szabály egyrészt az előkészületekhez szükséges és „lehűlési időt” biztosít a képviselőknek, másrészt megelőzi az elhúzódó kormányválság állapotát. A részletes eljárási szabályokat a Házszabály 134. §-a tartalmazza.

A miniszterek egyénileg is felelősek az Országgyűlésnek (a miniszterelnök mellett) az Alaptörvény 18. cikk (4) bekezdése értelmében, e felelősségük azonban nem foglalja magában a parlament általi elmozdításuk lehetőségét, csak a képviselők kérdésfeltevési jogában, az interpellálhatóságban, az Országgyűlés illetve országgyűlési bizottság előtti megjelenési kötelezettségben merül ki. A miniszter – az Alaptörvény és a Ktjt. szabályai alapján – ténylegesen a miniszterelnökkel van függőségi viszonyban, aki bármikor javaslatot tehet a köztársasági elnöknek a miniszter felmentésére. Ez a Kormány miniszterelnöki elvűségét jelzi.

Az Alaptörvény 19. cikkee szerint az Országgyűlés tájékoztatást kérhet a Kormánytól az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásában képviselendő kormányálláspontról, és állást foglalhat az eljárásban napirenden szereplő tervezetről. A Kormány az európai uniós döntéshozatal során az Országgyűlés állásfoglalásának alapulvételével jár el. A Kormány és az Országgyűlés viszonyára vonatkozó részletes szabályokat európai uniós ügyeket illetően az Ogytv. VI. Fejezete tartalmazza.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.