Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

A köztársasági elnök Magyarország államfője. Nem vesz részt a kormányzásban, az általános politika kialakításában. Szerepe részben szimbolikus; képviseli az államot, kifejezi a nemzet egységét stb., másrészt pedig az egyes hatalmi ágakat érintő hatásköreivel „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.

Követelmény

Nincs

Önállóan megoldható feladatok

Köztársasági elnök

A köztársasági elnök jelölése, választása

A köztársasági elnökét az Országgyűlés választja. Az elnöki ciklus eltér a parlamenti ciklustól annak érdekében, hogy a köztársasági elnök intézménye ne szükségszerűen kötődjön a mindenkori parlamenti többséghez. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az Alaptörvény értelmében csak az lehet köztársasági elnök, aki a választás napjáig a 35. életévét betöltötte.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A köztársasági elnök jogállása és hatáskörei

A magyar alkotmányos berendezkedésben a köztársasági elnök formálisan sem feje a végrehajtó hatalomnak, független minden más hatalmi ágtól. Az Alaptörvény 9. cikk (1) bekezdése szerinti – az Alkotmánnyal megegyező - “kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett” kitétele nem hatásköri szabály, hanem az elnöki jogállás része. Ezért abból döntési jogkörök nem vezethetők le.

A köztársasági elnök jogosítványai klasszikus államfői jogosultságok, és az egyes hatalmi ágak működéséhez kötődnek. Utóbbi jogkörében eljárva kinevezi a hivatásos bírákat és javaslatot tesz (jelöli) a Kúria elnökének személyére.

Egyes határozatai miniszterelnöki illetve miniszteri ellenjegyzéshez kötöttek, amelynek oka az, hogy a határozatokban foglaltakért a kormány tagjai vállalják a politikai felelősséget a köztársasági elnök helyett.

A köztársasági elnököt akadályoztatása esetén az Országgyűlés elnöke helyettesíti (funkcionális helyettesítés).

Vissza a tartalomjegyzékhez

A köztársasági elnöki tisztség megszűnése

A köztársasági elnököt az Országgyűlés öt évre választja, ennek leteltével az elnöki megbízatás megszűnik. A köztársasági elnök egyszer újraválasztható ugyan, de az is új megbízatásnak minősül, nem a régi meghosszabbításának. Értelemszerűen az elnöki megbízatást megszünteti a köztársasági elnök halála, valamint az is, ha feladatait meghatározott időn (90 nap) túlmenően nem tudja ellátni.

A köztársasági elnök az Országgyűléshez címzett nyilatkozatával lemondhat tisztségéről.

A köztársasági elnök tisztségétől megfosztható. A köztársasági elnök ugyan nem tartozik politikai felelősséggel, jogi felelősséggel azonban igen, és meghatározott körülmények esetén ez az elnök elmozdítását is eredményezheti. Megfosztásnak akkor van helye, ha a köztársasági elnök

Az Alaptörvény mindhárom esetben feltételül szabja, hogy a jogsértés szándékos legyen.

Az Alaptörvény – az általános gyakorlatnak megfelelően – a köztársasági elnök felelősségre vonási eljárásában az Országgyűlésnek és az Alkotmánybíróságnak szán szerepet: az eljárás képviselői kezdeményezésre indul, és az Alkotmánybíróság döntésével fejeződik be. A korábbi Alkotmány megoldásától eltérően bűncselekmény elkövetése esetén a büntetőjogi szankciót nem az Alkotmánybíróság állapítja meg, hanem – a megfosztást követően – rendes bíróság dönt a büntetőjogi felelősségről.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A köztársasági elnök megválasztása

A köztársasági elnök megválasztása legfeljebb kétfordulós. Az első fordulóban az válik köztársaságielnök-jelöltté, aki a képviselők legalább egyötödének ajánlását megszerezte, és akkor tekinthető megválasztott köztársasági elnöknek, ha minősített többséget (az összes képviselő legalább kétharmadának szavazatát) szerzett.

A második fordulóban már csak az a két jelölt indulhat, aki az első fordulóban a legtöbb szavazatot szerzi, és az lesz a megválasztott köztársasági elnök, aki több szavazatot szerez. Különleges szabály, hogy az elnökválasztás második fordulójában nem érvényesül a határozatképesség általános szabálya, nem érvényességi feltétel, hogy a képviselők több mint fele részt vegyen a szavazáson, így akár egyetlen képviselő is választhat köztársasági elnököt.

A megválasztott köztársasági elnök a korábbi elnök mandátumának lejártakor lép hivatalba, ha pedig a korábbi elnök megbízatása idő előtt szűnt meg, akkor a választás eredményének kihirdetését követő 8. napon.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A köztársasági elnök hatásköre és jogosítványai:

Klasszikus jogosítvány az Alaptörvény 9. cikk (2) bekezdése szerinti főparancsnoki tisztség, amelyet a legtöbb állam alkotmánya az államfőnek delegál. Az Alkotmánybíróság rámutatott azonban, hogy “a köztársasági elnök főparancsnoki funkciója az elnök alkotmányjogi jogállásának része, és nem a Magyar Honvédségben […] viselt rang vagy beosztás. A fegyveres erők főparancsnoka a fegyveres erőkön kívül áll, azoknak irányítója és nem vezetője. A főparancsnok tehát a fegyveres erők egyikének sem szolgálati elöljárója” [48/1991. (IX. 26.) AB határozat]. Az Alaptörvény 9. cikk (2) bekezdéséből tehát nem vezethetőek le hatásköri szabályok. A Honvédség irányításával kapcsolatban az Alaptörvény az Országgyűlésnek, a kormánynak és a köztársasági elnöknek biztosít jogosítványokat. A köztársasági elnök Honvédséggel kapcsolatos hatásköreinek gyakorlása (pl. kinevezések) ellenjegyzéshez kötött.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A köztársasági elnök hatásköreinek csoportosítása:

A köztársasági elnök hatáskörei jellegüket tekintve nem egységesek, azok különböző szempontok szerint csoportosíthatók. Az Alaptörvény 9. cikkében találhatóak olyan hatáskörök, amelyek klasszikusan államfői jellegűek. Ebbe a csoportba tartozik Magyarország képviselete, a nemzetközi szerződések megkötése, a nagykövetek megbízása és fogadása, egyes kinevezési és kitüntetési hatáskörök, illetve tipikusan ide sorolható az egyéni kegyelem és az állampolgárság adományozása. Ezek a hatáskörök a történelem során mindvégig – mind abszolutista, mind felvilágosult államokban – az uralkodót illették meg, aki e hatáskörök gyakorlása közben az egész államot képviselte, annak nevében járt el. Megjegyzendő, hogy az állam képviselete nem eljárásjogilag értendő. Ehelyett ez a fordulat (mint hatáskör) a nemzetközi képviseletet jelenti (pl. nemzetközi szerződések aláírása, csúcstalálkozókon részvétel), másrészt pedig szimbolikusan jelenti az állam nevében való megnyilvánulást (pl. kitüntetések átadásánál Magyarország elismerését fejezi ki stb.)

A hatáskörök másik csoportja az egyes hatalmi ágak működésével kapcsolatos. A köztársasági elnök Országgyűléssel kapcsolatos hatásköre a választások kiírásának, az üléseken való részvételnek és felszólalásnak a joga, valamint az, hogy intézkedést javasolhat az Országgyűlésnek. Ezen jogok többsége nem ügydöntő jellegű (javaslat, kezdeményezés stb.), ezekben az esetekben nem “hatalmi szóval”, hanem észrevételeivel kontrollálja a parlament működését. A köztársasági elnök kormánnyal kapcsolatos feladata a miniszterek kinevezése. Az elnök igazságszolgáltatással kapcsolatos feladata pedig a bírák kinevezése. Ezekben az esetekben a kinevezés nem az elnök diszkrecionális jogköre, azt csak akkor tagadja meg, ha az a jogállamiságot, az állam demokratikus működését veszélyezteti (ún. önálló politikai döntés), vagy ha az előterjesztés súlyos tartalmi vagy formai hibában szenved [36/1992. (VI. 10.) AB határozat].

A köztársasági elnök a hivatásos bírót határozatával nevezi ki. A kinevező vagy felmentő elnöki határozat tartalma a köztársasági elnöki jogállással áll összefüggésben: a köztársasági elnök az Alaptörvény 9. cikke értelmében semleges, és őrködik az állam demokratikus működése felett. Ezért amikor a köztársasági elnök kinevez egy bírót, akkor határozatával – saját jogállásának semlegessége révén - részben legitimálja a bíró személyét, “alkalmassá teszi” a közhatalom gyakorlására (a bíró közhatalmat gyakorol, ezért hatalmát vissza kell tudnia vezetni a hatalom forrására, vagyis a népre), mondhatni a semleges elnöki hatalom révén kapcsolódik be a bíró személye a hatalomgyakorlás demokratikus láncolatába. Másrészről viszont a köztársasági elnök határozatával azt mutatja, hogy az adott személy bíróvá történő kinevezése nem veszélyezteti az állam demokratikus működését, mert az előterjesztés nem szenved súlyos tartalmi vagy formai hibában. A köztársasági elnök tehát nem dönt a kinevezendő személy bírói alkalmasságáról, és a kinevezési/felmentési feladat semmilyen formában nem azonosítható a szolgálati, egyéb munkajogi jogviszonyokban ismert munkáltatói jogkörökhöz.

Az elnök köteles továbbá a kinevezéseket ésszerű időn belül teljesíteni, ennek elmulasztása alkotmányellenességet eredményez [8/1992. (I. 30.) AB határozat].

Az Alaptörvény beépítette az Alkotmánybíróság 47/2007. (VII. 3.) AB határozatában foglaltakat, amely szerint nem érintik az államszervezet demokratikus működését és ezért a köztársasági elnök főszabály szerint köteles teljesíteni az előterjesztésben foglaltakat, de ha a kitüntetés az Alaptörvény szerinti értékekbe ütközne, akkor alkotmányosan tagadhatja meg azt. A kegyelmezési jogkörrel kapcsolatban azt állapította meg, hogy e téren a köztársasági elnöknek önálló mérlegelési jogköre van, szabadon döntheti el, hogy ad-e kegyelmet. Döntésének csak a miniszteri ellenjegyzés a korlátja; az elnök kegyelmet adó határozata csak akkor érvényes, ha azt az illetékes miniszter ellenjegyezte.

A köztársasági elnök hatáskörei más szempont szerint is csoportosíthatóak. Így megkülönböztethetünk ellenjegyzéshez kötött és ellenjegyzéshez nem kötött hatásköröket.

A köztársasági elnök hatásköreinek többsége miniszteri vagy miniszterelnöki ellenjegyzéshez kötött. Az ellenjegyezés intézményének célja az, hogy a köztársasági elnök helyett – aki nem tartozik politikai felelősséggel tetteiért – a politikai felelősséget az ellenjegyző kormánytagok viseljék helyette.

A hatáskörök más része nem igényel ellenjegyzést. Ennek oka vagy az, hogy az ellenjegyzést a hatáskör természete kizárja (pl. Magyarország képviselete), vagy pedig az, hogy az ellenjegyzés ellentétes lenne a hatalmi ágak elválasztásával (pl. bírák kinevezése, vétójog). Az köztársasági elnök ellenjegyzést nem igénylő határozataiban nem hatáskört gyakorol, azaz nem dönt, hanem feladatait, jogait gyakorolja. Egyéb okok mellett ez is kizárja, hogy e határozatok bármely (pl. bírói) felülvizsgálat tárgyát képezzék.

A köztársasági elnök hatáskörei közül kiemelést érdemel a politikai vétó gyakorlása. Amennyiben a köztársasági elnök nem ért egyet egy elfogadott törvénnyel, vagy annak valamely rendelkezésével, akkor a kihirdetésre nyitva álló 5 napos határidőn belül megfontolásra visszaküldheti azt az Országgyűlésnek. Ez a vétójog relatív, mert ha az Országgyűlés megerősíti a törvényt, akkor a köztársasági elnök köteles azt aláírni és elrendelni a kihirdetését. A megfontolásra visszaküldés intézményét erősíti, hogy az Alkotmánybíróság határozata értelmében az Országgyűlés köteles érdemben, tartalmilag újratárgyalni a javaslatot [62/2003 (XII. 15.) AB határozat]. Ez azonban nem jelenti azt, hogy köteles is lenne elfogadni a köztársasági elnök észrevételeit.

Amennyiben a köztársasági elnök az elfogadott és hozzá aláírásra megküldött törvényt alaptörvény-ellenesnek tartja, előzetes normakontrollt kérhet az Alkotmánybíróságtól (alkotmányos vétó).

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.