Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Követelmény

Nincs.

Önállóan megoldható feladatok

  • Nincs.

Önálló szabályozó szervek

Az önálló szabályozó szerv kategóriája alkotmányos szinten új. Vezetőjét a miniszterelnök vagy a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi. Jellemzően a választási ciklusnál hosszabb időre, amit sarkalatos törvény határoz meg. Az önálló szabályozó szerv vezetője törvény felhatalmazása alapján feladatkörében rendeletet ad ki. Tehát noha nem a kormány tagja, jogforrást bocsát ki.

Az Alaptörvény (23. cikk) szabályozó szerveknek nevezi azokat a hatóságokat, amelyek jellemzően a végrehajtó hatalmi ágba tartoznak, de nem tartoznak bele teljes mértékben az államigazgatás szokásos hierarchiájába. Gazdasági szabályozó szerepüket az adott kormánytól bizonyos értelemben függetlenül végzik, legfontosabb szakmai döntéseiket meghatározott garanciákkal övezett önállósággal hozzák meg.

Az Alaptörvény azokat a jellegzetességeket gyűjti össze, amelyek alapján a szabályozó szerv megkülönböztethető egy szokásos központi államigazgatási szervtől. Ezek a sajátosságok a következők:

Az alkotmányos szabályozás alapján jelenleg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete és a Magyar Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság tartozik a hatóságoknak ebbe a körébe. Az Alaptörvény szóhasználatában a szabályozás inkább jogszabály-alkotási hatáskört takar, az önállóság pedig az államigazgatási hierarchiához képest nyer értelmet.

Az ilyen szervezeteket gazdasági és igazgatási szakmai szóhasználattal szokták regulációs hatóságoknak hívni. A reguláció itt azonban több mint jogi szabályozás. Fontos szerepük lehet a különböző ún. nem teljes piacokon vagy a gazdaság piaci elégtelenségekkel működő területein. Ilyenek hagyományosan a pénzügyi piacok (Mérő Katalin: A bankszabályozás kihívásai és változásai a pénzügyi-gazdasági válság hatására. In: Valentiny Pál, Kiss Ferenc László, Nagy Csongor István (szerk.): Verseny és szabályozás, 2011. Budapest: MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézet, 2012., 129–166.), de nemcsak ágazati területek, hanem meghatározott kormányzati funkciók(Vincze János: Fogyasztóvédelem a pénzügyi piacokon és a viselkedés-gazdaságtan. In: Valentiny Pál, Kiss Ferenc László, Nagy Csongor István (szerk.): Verseny és szabályozás, 2011. Budapest: MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézet, 2012., 239–258. o.) is lehetnek e szerepek tárgyai. A formális jogi megközelítés önállósági kategóriája csak ebben a tágabb horizontú megközelítésben nyerhet értelmet. Ha a szabályozó szervek státuszát egyes kormányzati pozíciók bebetonozására alkalmazzák, az a fogalom abszolút rendeltetésellenes felhasználása.

A szabályozó hatóságok körének problémája

Magyarországon a szabályozó hatósági funkciók a valóságban több szervezet között szóródnak. Közöttük a pozíciók súlya jelentősen megoszlik. Funkcionálisan meglehetősen karakteres a Gazdasági Versenyhivatal, amelyiknek státuszát, függetlenségét, eljárásait szintén több garancia védi. Korábban fölmerültek olyan javaslatok, amelyek erősíteni akarták ezt a pozíciót. Akár oly módon is, hogy itt koncentrálnak a szabályozó szerepek döntő részét, például a fogyasztóvédelmi feladatokat, ami a verseny védelmével kétségkívül összefügg. Hasonló szerepe volt korábban a Magyar Energia Hivatalnak. Funkciói alapján ez ma is elmondható, önálló hatásköreit azonban mára jelentősen korlátozták. Érdekes probléma, hogy az önálló regulációs szervek körét nem célszerű minden határon túl növelni, mert a másik oldalon veszteségként jelentkezik, hogy a kormány egységes felelősségét minden hozzá képest garantált önállósági pozíció rontja.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabályozó funkciók

Sokszor a szabályozó szerepet az állami beavatkozás erősítésével hozzák összefüggésbe. Holott a regulációs hatóságok valójában a piacgazdáság intézményei. Valódi szabályozásra csak versenykörnyezetben van szükség. Ellenben, ha államosítanak, akkor nem regulációs mechanizmusokban, hanem államigazgatási hatósági eszközökben gondolkodnak. Valódi szabályozó hatóságot létrehozni akkor és addig lehet, amikor a piaci környezet működik.

A szabályozó hatóságoknak működésükhöz szükség van bizonyos függetlenségre. Mihez képest? Elsősorban a kormányzati gazdaságpolitika napi célkitűzéseitől való távolságtartás a fontos. Ez a követelmény nem jelent alkotmányos súlyú elhatárolást, olyat tehát, ami a hatalommegosztáshoz hasonlatos, mint például a nemzeti bankok tekintetében szokott lenni. Annál kisebb súlyú a kérdés. Ugyanakkor azonban bizonyos garanciális szabályokkal mégis biztosítani és védeni szokták a szabályozó hatóságok relatív, az adott kormányzati hatalomtól való függetlenségét. Másfelől intaktnak kell lenniük az egyes lobbi-érdekektől is.

A szabályozás fogalmi és műfaji kereteit az alábbiak szerint határozhatjuk meg. A szabályozó hatóság közhatalmi versenyszabályozó tevékenységet folytat. A szabályozás tehát nem a versenyviszonyok kompenzálására vagy kiegyenlítésére irányul, nem beavatkozó természetű, hanem kizárólag a szükséges mértékre szorítottan korrekciós jellegű.

A szabályozó szerepekre vonatkozó tartalmakat az unióban az Amszterdami Szerződés foglalja össze, melyeket az alábbiak szerint rendszerezhetünk. Mindezek olyan követelmények, amelyeknek a magyar szabályozás nem mindenben felel meg. Mégis célszerű látni azokat a mércéket, amelyeket legalábbis a fogalmi alkalmazás sugallni szándékozik.

Feladata

A (verseny-) szabályozó hatóság feladata a piac működési feltételeinek fennmaradása fölötti őrködés. Ennek érdekében kizárólag a számára törvényileg biztosított beavatkozási eszközökkel rendelkezik. Eljárása során a törvény által meghatározott jogosítványokkal rendelkezik. Intézkedéseivel, döntéseivel szemben jogorvoslatnak, végső soron bírói jogvédelemnek van helye. A szabályozó hatóság tevékenysége során független a kormányzati gazdaságpolitikától. Működésének nem célja a kormányzati célkitűzések érvényre juttatása vagy annak segítése. Kizárólag a normális piaci verseny érvényesülését kell előmozdítania, alapvetően olyan területeken, ahol közösségi beavatkozás nélkül nem vagy nem feltétlenül alakulnának ki vagy maradnának fenn a piaci szereplők közötti kooperációs viszonyok.

A kormánytól való függetlenségének mértéke

A szabályozó hatóság központi közigazgatási szerv, amely azonban nem áll maradéktalanul a kormány irányítása alatt. A kormánytól való függetlenségének mértéke és jelentősége ugyanakkor nem éri el az önálló államhatalmi ágak súlyát és fontosságát. Sok tekintetben ún. kvázi kormányzati szervekről („quangókról”, „autonóm struktúrákról”) van szó, amelyek sem kormányzati rendszerben való elhelyezkedésüket, sem szervezeti felépítésüket tekintve nem tekinthetők közigazgatási hivatali szerveknek. Az államigazgatási hierarchiába azért nem illeszkednek, mert felügyeletük nem a kormány felelősségi körébe tartozik. Szervezeti berendezkedésük pedig nem követi a szokásos hivatali struktúrákat. Testületi hatáskörök és működési garanciák törik meg a szokásos köztisztviselői rendszer logikáján alapuló felépítéseket.

Szabályozáspolitika

A szabályozó hatóság feladatkörével összefüggésben mindenekelőtt szabályozáspolitikát folytat. A szabályozási politika kiterjed a piaci verseny magyarországi és nemzetközi alakulásának nyomon követésére, a piacélénkítési döntések megalapozására és meghozatalára. A hatóság őrködik a versenyfeltételek biztosítása fölött. Az ún. természetes monopóliumok körében alapvető a hálózatokhoz való hozzáférés, a szolgáltatási pályázatok körében annak garantálása, hogy a nemzetközi és hazai piac potenciális szereplői azonos esélyekkel jelenhessenek meg a szolgáltatói piacon. A vonatkozó közbeszerzések konstrukciós körében a szabályozó hatósági felügyelet ezért különösen indokolt. A szabályozáspolitika verseny- és piacorientált. Nem kapcsolódik az aktuális kormányprogram gazdaságpolitikájához. Nem támogatja azt, de nem is áll vele szükségképpen ellentétében. Egyszerűen nem terjed odáig. A szociális feszültségek enyhítése a természetes monopóliumokkal összefüggésben például gyakran fölmerül. Kezelésük a kormánypolitika feladata, e tekintetben a szabályozó hatóságoknak általában nincs különösebb szerepe.

Versenyfelügyeleti tevékenység

Versenyfelügyeleti tevékenységet végeznek a szabályozó hatóságok. Ennek keretében szükség van különösen a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azonosítására, a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató számára jogszabályban előírt kötelezettségek meghatározására és azok érvényesítésére. E feladat maradéktalan ellátása a piac folyamatos nyomon követését és vizsgálatát igényli. Hangsúlyozni kell azonban, hogy csak a jogszabályban előírt jelenségek léte vizsgálható, és az alkalmazható eszközök köre is behatárolt.

Egyszemélyi felelős vezető

A szabályozó hatóság tevékenységének függetlennek kell lenne a kormánypolitikától. Erre azért van szükség, hogy a piac működés feltételei kormányoktól függetlenül érvényesüljenek, amihez szervezeti és működési garanciák szükségesek. A hatályos joganyagban mindez úgy fejeződik ki, hogy a szabályozó hatóság egyszemélyi felelős vezetőjét (elnökét) bizonyos mértékig függetlenítik az adott kormányzattól. Például úgy, hogy megbízatása átnyúlik a választási cikluson, mondjuk, négy helyett hat évre szól. A kinevező nem egyszer a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök.

A szabályozó hatóság eljárása

A szabályozó hatóság eljárására vonatkozóan alapelv, hogy kizárólag törvényben meghatározott esetekben léphet föl, folytathat le eljárást. Nincs általános felügyeleti jogköre. Akkor és csak akkor járhat el, ha arra jogszabály kifejezetten följogosítja. A jogszabályi felhatalmazást kizárólag törvény adhatja meg. Ugyanakkor nem kizárólag hatósági jogalkalmazó tevékenységet folytat. Bizonyos mérlegelésre a verseny szabadságának biztosítása érdekében van lehetősége. Ez a jog azonban nem alapulhat korlátlan vagy szubjektív mérlegelésen.

Reguláció ás liberalizáció

A reguláció ezen a ponton találkozik a liberalizációval. Az állam szerepe a piaci működés kereteinek fenntartására irányul. Ez a funkció azért is fontos, mert az áruk és szolgáltatások szabad áramlását csak ezzel az eszközzel biztosíthatják a közszektor fontos területein, továbbá ezen túl a piacgazdaság más részeiben. A közmenedzsment szerepe jól láthatóan limitált, ugyanakkor vitathatatlanul nélkülözhetetlen.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Szabályozó hatósági eszközök

Piacra lépési feltételek maghatározása

A szabályozó hatóság meghatározza a piacra lépés feltételeit. Olyan javak és szolgáltatások nyújtása körében, amelyek természetes monopóliumoknak minősíthetők. A szolgáltatók e körben döntően közszolgáltatók. Csak megfelelő feltételek mellett lehetnek képesek feladataik ellátására. Vegyük példaként az energiaszolgáltatókat. Közérdek, hogy a tevékenységet biztonságosan lássák el, amihez műszaki, gazdasági és szervezési értelemben egyaránt meg kell felelni bizonyos követelményeknek. A nem megfelelőség kiszűrését a piaci verseny önmagában aránytalan ráfordítással tudná csak biztosítani. Jogi formájában a piacra lépés feltételeinek meghatározása egy működési engedély. Az engedély kiadásának feltételeit jogszabály rögzíti. Az engedély kibocsátójának nincs mérlegelési jogköre. A jogszabályban foglalt feltételek fennállása esetében ki kell adnia az engedélyt. A működés megkezdésének feltétele bizonyos mértékadó, minimális kapacitás biztosításának képessége. A tevékenység végzéséhez szükséges nagyságrenden túl rendelkezni kell a megfelelő műszaki színvonallal, ami garantálja a biztonságos és kielégítő szolgáltatást a fogyasztók számára. A piacra lépés feltételeinek meghatározása nem hagyományos hatósági igazgatási tevékenység. Az államigazgatási szervvel szemben nem nagy számú ügyfél áll, akikkel szemben a jogot egyenlően kell alkalmazni. Általában kevés, ám nagy kapacitású szolgáltató ügyét „gondozzák”. Nem is csak szimpla jogalkalmazásról van szó. A feltételek alakulását ugyanis folyamatosan figyelemmel kell kísérni. A szabályozó hatóság nyomon követi a piaci folyamatok alakulását az adott területen, arról jelentést készít a parlamentnek, és javaslatot tesz a szabályozás megfelelő alakítására. A műszaki fejlődés eredményei ugyanis szükségképpen folytonosan alakítják a szolgáltatásnyújtás peremfeltételeit. Látható ebből, hogy a változó technikai körülményekhez alkalmazkodni, a kisszámú engedélyest kezelni úgy kell, hogy ugyanakkor a teljesen előre kiszámítható, egyedi mérlegelést nélkülöző eljárások folyjanak. E különleges kezelés a szóban forgó nagyságrendek miatt teljesen indokolt. A hatósági igazgatás hagyományos modelljét azonban aligha lehet alkalmazni, egyszerűen azért, mert azzal nem lehet lefedni a természetes monopóliumokkal kapcsolatos életviszonyok komplexitását. (Mindez nem kérdőjelezi meg a közigazgatási eljárási szabályok alkalmazhatóságát itt is a megfelelő körben.)

A működés szabályszerűségének ellenőrzése

A szabályozó hatóság feladata a működés szabályszerűségének ellenőrzése. A piacra lépés feltételeinek meghatározásához szorosan kötődik ez a tevékenység. A kontroll nemcsak egyetlen pillanathoz, a tevékenység megkezdéséhez kötődik, hanem folyamatosan garantálni kell a megfelelő színvonalú szolgáltatást. Azonban ebben az esetben sem csupán a szokásos igazgatási cselekményről, hatósági ellenőrzésről van szó. A szabályozó hatóság ugyanis folyamatosan figyelemmel kíséri a piaci viszonyok alakulását, és ennek keretében végez kontrollt. Márpedig ez elemző munka is, nem egyszerűen hatósági tevékenység. Ismerni kell hozzá a piaci folyamatok alakulását, a nemzetközi piaci környezet alakulását és fejleményeit. Másfelől, nem egyszerűen az ügyfél tevékenységét kell kontrollálni, hanem a hálózatos rendszerek és szervezeti láncolatok ilyenként való működését, a szolgáltatásnyújtás alakulásának aktuális paramétereit.

A szabályozó hatóság ellenőrzi a versenyszabályok megtartását. A természetes monopóliumokkal összefüggésben számos olyan többletszabály van, amit érvényesíteni kell. Ilyenek különösen:

Versenyszabályozás

A szabályozó hatóság versenyszabályozást végez. A Gazdasági Versenyhivatal tevékenységétől a funkció annyiban válik el, hogy itt nem egyszerűen a verseny tisztaságának védelméről van szó, hanem a verseny feltételeinek biztosításáról. Nem beszélhetünk ugyanakkor korrekciós szabályozásról annak beavatkozási értelmében. A szabályozó hatóság saját jogon nem avatkozhat be a piaci viszonyok alakulásába azon az alapon, hogy kompenzálni akarja az egyenlőtlenségeket. Jellemző, ha erre sor is kerül a modern piacgazdaságban, az alapvetően nem a szabályozó hatóság döntéséből eredeztethető. A versenyfeltételek biztosítása körében a hálózatokhoz való szabad hozzáférés fenntartása alapvető. A hálózatok átjárhatósága teszi lehetővé a szolgáltatók versenyét ebben a szektorban. Átfogó ágazati liberalizációs politika eredményeként jutottunk és jutunk el eddig a gazdasági, műszaki és társadalmi fejlődési fázisig. Ahol megvalósult, ezt követően a szabad hozzáférés fönntartása a versenyszektor elhatárolásának és megőrzésének a záloga.

Fogyasztóvédelem

A szabályozó hatóság fogyasztóvédelmi tevékenységet folytat. A fogyasztóvédelmi intézményrendszerhez képest e körben speciális funkciók ellátása merül föl közösségi szükségletként. A közszolgáltatásoknak ebben a körében a fogyasztói pozíció még kiszolgáltatottabb, mint a modern, monopóliumos piacgazdaság egészében. Különleges védelemre, meghatározott intézményekre van ezért szükség. Tág értelemben mindazok a versenyt biztosító megoldások, amikről eddig szó volt, a fogyasztói érdeket védik az egyoldalú erőfölénnyel szemben. A szabályozó hatóság ezért szorosan együttműködik a fogyasztóvédelmi állami és társadalmi érdekképviseleti szervekkel. A fogyasztói panaszok kezelésének rendjét, a közüzemi szolgáltatók ügyfélszolgálati rendszereinek kötelező tartalma egységesen szabályozható. Ugyancsak indokolt a fogyasztó és a szolgáltató közötti közüzemi szerződések blanketta-feltételeinek és garanciáinak az egységes meghatározás

Árszabályozás

A szabályozó hatóság ellát árszabályozási feladatot. Az árszabályozás elve nem társadalompolitikai korrekciók érvényesítése az áruviszonyokkal szemben. Inkább a monopolhelyzetekkel való visszaélés megelőzésére irányul. A hálózatos szolgáltatások körében a díjmegállapítás problémái jóval túlmutatnak a piacon általános monopóliumos dömpingárak kérdéskörén. A díjban el kell ismerni a költségeket, beleértve a rendes felújítást valamint az elismert nyereséghányadot. A modernebb ármegállapítási technikák mozgásteret hagynak a szolgáltatónak és különböző belső ösztönzési mechanizmusokat működtetnek, ami a vállalkozót, valamint a fogyasztót egyaránt az ésszerű takarékosságra és gazdaságos energia-felhasználásra ösztönzi. A megállapítás lehet hivatali feladat, ekkor elvei és számítási mechanizmusa jogszabályon alapul. Önkormányzati hatáskör (pl. távhő-szolgáltatás, városi tömegközlekedés) esetén a testületi mérlegelésnek van tere, a jogszabályi keretek és természetesen a realitások között. Az önkényesen alacsony vagy kedvezményes díj a szolgáltatás összeomlásához vezet, már akár középtávon is. A diktáltan magas ár pedig a kiszolgáltatott fogyasztókat lehetetleníti el.

A díjhátralék a hálózatos közszolgáltatások állandó problémája. A közösségi fogyasztás folytán, illetve az ellátás megszervezésének közös elemei miatt a díjbefizetések érzékelhető hányadának elmaradása vagy késedelme a szolgáltatót jelentés nehézségekkel való szembenézésre kényszerítheti. A társaságok, illetve a kormányzat rendszeresen alkalmaz, ösztönöz olyan szolgáltatáspolitikai gyakorlatokat, amelyek révén a díjak legalább egy részének pótlólagos beszedésével próbálják a veszteségeket kezelhető mértékre szorítani.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.