Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Az Alaptörvény rögzíti a helyi önkormányzatok alapjogait, amelyek biztosítják az autonómiájukat és annak alkotmányos védelmét. Jelen fejezet ezeket az alapjogokat tekinti át, kiemelve a hozzájuk kapcsolódó legfontosabb alkotmánybírósági határozatokat és törvényi rendelkezéseket.

Megjegyzendő, hogy az Alkotmánybíróság 22/2012. (V. 11.) AB határozatában az Alkotmány rendelkezéseihez fűzött értelmezései gyakorlatát – feltételekkel, de – alkalmazni rendelte az Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezése kapcsán is. A lecke ezért egyes kérdések megvilágításakor alkalmazza a korábban született joggyakorlatot.

Követelmény

Nincs.

Önállóan megoldható feladatok

  • Nincs.

Önkormányzati alapjogok – a helyi közügyek

A helyi önkormányzás a helyi önkormányzatok azon joga, hogy – jogszabályi keretek között – a közügyek lényegi részét saját hatáskörükben szabályozzák és igazgassák a helyi lakosság érdekében (Helyi Önkormányzatok Európai Chartája, 3. cikk, 1997. évi XV. törvény). A helyi önkormányzás az Mötv. (Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény) szerint a település, valamint a megye választópolgárai közösségének joga, melynek során érvényre jut az állampolgári felelősségérzet, kibontakozik az alkotó együttműködés a helyi közösségen belül. A helyi önkormányzásnak három eleme van: a helyi (képviseleti és közvetlen) demokrácia, az átfogó felelősség, és a helyi önállóság.

A helyi önkormányzáshoz való jog a választópolgárok közösségét illeti meg, az önkormányzati jogok anyajogát jelenti, tartalmánál fogva az alapvető jogokhoz hasonló védelemben részesül [18/1993. (III. 19.) AB határozat] és egy, a népszuverenitásból fakadó olyan jogosultság, amely magában foglalja mind a helyi képviselő-testület, mind pedig a helyi népszavazás útján történő hatalomgyakorlást [22/1993. (IV. 2.) AB határozat]. Az alapjogokhoz hasonló védelem révén lényegi szabályait csak törvény állapíthatja meg és lényeges tartalma törvénnyel sem korlátozható [34/1993. (V. 28.) AB határozat].

Az önkormányzati alapjogok

Az Alaptörvény rögzíti a helyi önkormányzatok alapjogait, melyek célja, hogy biztosítsák az önkormányzatok autonómiáját és annak alkotmányos védelmét, melyet kiegészít az a garanciális jellegű rendelkezés, amely előírja, hogy a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

Az önkormányzati alapjogok „a helyi képviselő-testület számára biztosított olyan hatáskörcsoportok, amelyek a helyi önkormányzás körében az önkormányzatok számára biztosított autonómia alkotmányos garanciáit képezik”, de ez az autonómia „nem feltétlen és korlátozhatatlan”. Ez a garancia elsősorban a Kormánnyal és az államigazgatással szemben nyújt védelmet az önkormányzatok számára, a törvényhozót annyiban köti, hogy az nem vonhatja el e jogokat és nem állapíthat meg olyan mértékű korlátozást, amely kiüresíti, ténylegesen elvonja az önkormányzati alapjogot [56/1996. (XII. 12.) AB határozat]. Mindez egyben azt is jelenti, hogy nem az alapjogoknál ismert mérce (valamely más alapjog védelme vagy érvényesülése érdekében, a cél eléréséhez szükséges eszközzel, azzal arányos mértékben lehetséges a korlátozás) érvényesül e körben.

Az Alaptörvény nem sorolja fel teljes körűen a képviselő-testület feladat-és hatásköreit, hanem az önkormányzati alapjogokat foglalja össze, a többi jogokat és kötelezettségeket más törvények határozzák meg (795/B/2000. AB határozat). Az Alaptörvény az önkormányzati alapjogok kapcsán a helyi körébe tartozó feladat- és hatáskörök fogalmával él, melyek gyakorlatilag magukban foglalják az Alkotmányban korábban nevesített alapjogokat.

Az önkormányzati alapjogokat az Alaptörvény 32. cikke rögzíti.

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között rendeletet alkot [32. cikk (1) bekezdés a) pont]

Rendeletalkotásra sor kerülhet eredeti jogalkotási hatáskörben, magasabb szintű jogszabály által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, illetve törvényi felhatalmazás alapján. Az önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes [32. cikk (2)-(3) bekezdés].

Ha az önkormányzat számára törvény szabályozási kötelezettséget ír elő, akkor az önkormányzat köteles eljárni, nem mellőzheti a jogalkotást [9/1995. (II. 22.) AB határozat]. Másik oldalról nézve ugyanakkor arra sincs lehetőség, hogy „a Kormány vagy a központi közigazgatás szervei akár normatív, akár egyedi döntésükkel beavatkozzanak az önkormányzatokat (…) megillető igazgatási és szabályozási autonómia gyakorlásába” [77/1995. (XII. 21.) AB határozat]. Végrehajtó jellegű rendeletalkotásra csak törvény felhatalmazása alapján kerülhet sor, más jogalkotásra jogosult ilyen jellegű kötelezettséget nem írhat elő [1/2001. (I. 17.) AB határozat].

Az elfogadott és kihirdetett önkormányzati rendeletet a kihirdetést követően haladéktalanul meg kell küldeni a fővárosi és megyei kormányhivatalnak, amely ha azt jogszabálysértőnek tartja, kezdeményezheti a bíróságnál az önkormányzati rendelet megalkotását. Szintén a bírósághoz fordulhat a mulasztás megállapítása érdekében, ha a helyi önkormányzat nem tett eleget törvényen alapuló jogalkotási kötelezettségének. Ha a bíróság megállapítja a mulasztást, de a döntésében tűzött határidőig sem tesz eleget jogalkotási kötelezettségének az önkormányzat, a bíróság a fővárosi és megyei kormányhivatal kezdeményezésére elrendeli, hogy a szükséges rendeletet a helyi önkormányzat nevében a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője alkossa meg. [32. cikk (4)-(5) bekezdés] Az ilyen jellegű közbeavatkozás ultima ratio jellegű, a rendelet pótlására kizárólag bíróság kötelező döntése és a helyi önkormányzat újabb mulasztása esetén van lehetőség, és kizárólag végrehajtási rendelet esetében.

Az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes más jogszabállyal, azonban ahhoz képest kiegészítő jellegű lehet [17/1998. (V. 13.) AB határozat].

Alapvető garanciális jelentősége van annak, hogy az önkormányzati rendeleteket csak a Kúria, illetve az Alkotmánybíróság bírálhatja felül [vö. 69/2002. (XII. 17.) AB határozat]. Ha az önkormányzati rendelet közvetlenül az Alaptörvénybe ütközik, a kormányhivatal a helyi önkormányzatok törvényességéért felelős miniszter (jelenleg a közigazgatási és igazságügyi miniszter) útján kezdeményezi a Kormánynál alkotmánybírósági felülvizsgálat indítványozását [Mötv. 136. § (1) bekezdés]. Ha jogszabályba ütközik a rendelet, akkor pedig a Kúriánál kezdeményezhető az önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangjának felülvizsgálata [136. § (2) bekezdés]. A jogalkotási kötelezettség elmulasztását szintén a Kúria jogosult megállapítani [137. §].

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között határozatot hoz [32. cikk (1) bekezdés b) pont]

E rendelkezés magában foglalja az egyedi és a normatív határozatokat is. Az önkormányzati határozat törvényességét a kormányhivatal vizsgálja, e körben jogosult kezdeményezni a határozat felülvizsgálatát a közigazgatási és munkaügyi bíróságnál, illetve a határozathozatali kötelezettség elmulasztásának megállapítását és a határozat meghozatalára való kötelezést (Mötv. 132. § (3)-(4) bekezdés, 139.-140. §).

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között önállóan igazgat [32. cikk (1) bekezdés c) pont]

A helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak (Mötv. 4. §). Megvalósításukat tekintve a helyi önkormányzat széleskörű mérlegelés jogkörrel rendelkezik, a helyi sajátosságok figyelembe vétele érdekében.

Az Mötv. kötelező és önként vállalt feladatok között különböztet a helyi közügyek körében kiemelve, hogy törvény e feladatok meghatározása során köteles differenciálni, figyelembe véve a feladat- és hatáskör jellegét és a helyi önkormányzatok eltérő adottságait (különösen a gazdasági teljesítőképességet, lakosságszámot, illetve a közigazgatási terület nagyságát). Kötelezően ellátandó feladatot más törvények is előírhatnak az önkormányzat számára. Az önként vállalt helyi közügyekben az önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabállyal nem ellentétes, önként vállalt feladatai nem veszélyeztethetik a kötelezők ellátását, továbbá az önkéntes vállalás egyben kötelezettséget is jelent e feladatok ellátására is.

Egyszersmind ide tartozik a közigazgatási feladatok ellátásának joga és kötelezettsége is. Az önkormányzat jogosult egyedi hatósági ügyekben önállóan dönteni, mely során határozatot hoz, amit a bíróság jogosult felülvizsgálni, törvényességi okból.

Döntéshozatalra a képviselő-testület, helyi népszavazás, a képviselő-testület felhatalmazása alapján a képviselő-testület bizottsága, a részönkormányzat testülete, a társulása, a polgármester, továbbá a jegyző jogosult. A felhatalmazás önkormányzati rendeletben, a hatáskör gyakorlásának átadása révén történik (Mötv. 41-42. §).

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között meghatározza szervezeti és működési rendjét [32. cikk (1) bekezdés d) pont]

A szervezeti felépítéssel és működéssel kapcsolatos szabályokat az Ötv., illetve az Mötv. tartalmazza meghatározva, hogy milyen szervtípusai lehetnek a helyi önkormányzatoknak, milyen szerveket kötelező létrehozni, és ezek hogyan működhetnek. A képviselő-testület működésének részletes szabályait a szervezeti és működési szabályzatról szóló rendelet tartalmazza.

Az Mötv. a szervek közül a képviselő-testületet, a polgármestert, a képviselő-testület bizottságait, a részönkormányzat testületét, a polgármesteri hivatalt, illetve a közös önkormányzati hivatalt, továbbá a jegyzőt és a társulást nevesíti.

Az önkormányzati feladatok címzettje, így a legfőbb döntéshozó szerv a képviselő-testület, amely hatásköreit ülésén gyakorolja. Az SzMSz határozza meg a bizottságok számát, összetételét, működését, alapvető feladatuk a döntés-előkészítés. A képviselő-testület SzMSz-ben településrészi önkormányzatot hozhat létre, elkülönült, vagy sajátos érdekű településrészeire, az általa meghatározott hatáskörrel, ezekre azonban hatósági hatáskör nem ruházható.

A polgármester a képviselő-testület felhatalmazása alapján átruházott önkormányzati hatásköröket gyakorol, törvény kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört közvetlenül is megállapíthat számára, összehívja és vezeti a képviselő-testület üléseit, képviseli azt, irányítja a képviselő-testület hivatalának működését. Törvény vagy törvényi felhatalmazás alapján kormányrendelet államigazgatási feladat-és hatáskört is megállapíthat a polgármester részére. [Alaptörvény 34. cikk (3) bekezdés, Mötv. 63-68. §, Ötv. 33/A.-35. §]

A polgármesteri hivatal, valamint a közös önkormányzati hivatal feladata az önkormányzat működésével, valamint a polgármester vagy a jegyző feladat- és hatáskörébe tartozó ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátása. A hivatal közreműködik az önkormányzatok egymás közötti, valamint az állami szervekkel történő együttműködésének összehangolásában. A közös önkormányzati hivatalt azok a járáson belüli községi önkormányzatok hozhatják létre, amelyek közigazgatási területét legfeljebb egy település közigazgatási területe választja el egymástól, és a községek lakosságszáma nem haladja meg a kétezer főt. A kétezer fő lakosságszámot meghaladó település is tartozhat közös önkormányzati hivatalhoz. (Mötv. 84.-85. §)

A jegyzőt a polgármester nevezi ki, kötelező mellé aljegyzőt is kinevezni. Vezeti a polgármesteri hivatalt vagy a közös önkormányzati hivatalt, vannak önkormányzati, illetve államigazgatási jellegű feladatai. Önkormányzati ügyekben átruházott hatáskörben immár döntést is hozhat. Államigazgatási jellegű feladatainak jelentős része 2013-tól a járásokhoz került. (Mötv. 81.-83. §) Részt vesz a képviselő-testület ülésén, jogszabálysértés észlelése esetén jelzéssel kell élnie, a részletes szabályokat az SzMSz tartalmazza (Mötv. 53. §).

A szervezetalakítási jog törvény keretei között érvényesül, vagyis „önmagában nem tekinthető alkotmányellenesnek az, ha a törvény az önkormányzatok szervezete és működési rendje körébe tartozó kérdésben korlátozó előírást állapít meg. Az ilyen tárgyú törvényi szabályozás azonban csak abban az esetben nem alkotmányellenes, ha az nem jár a szóban forgó önkormányzati alapjog lényegi tartalmának olyan korlátozásával, amely e jog tartalmának kiüresedését és érdemi gyakorlásának elvonását eredményezi.” [58/B/1992. AB határozat]

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat [32. cikk (1) bekezdés e) pont]

Az önkormányzatok tulajdonosi jogállását, így az autonómiáját is biztosítja, az alapjogi védelem a tulajdonosi jogállásra és annak teljességére (birtoklás, a használat és a rendelkezés joga) irányul, de nem ad az önkormányzati tulajdonnak kiemelt védelmet, a tulajdoni formák ugyanis egyenlőek és egyenlő védelemben részesülnek [4/1993. (II. 12.) AB határozat].

„Ha az állami tulajdonban lévő vagyontárgyakhoz közfeladatok kötődnek, akkor ez a körülmény a vagyontárgyak átcsoportosítását is eredményezheti. Amennyiben a törvény által meghatározott önkormányzati feladatokat az állam átcsoportosítja, akkor az e feladatokhoz kapcsolódó önkormányzati vagyont is átrendezheti. Abban az esetben, ha a vagyon átcsoportosítása év közben történik és az eredeti önkormányzati tulajdonos az önkormányzati feladatokhoz kapcsolódó vagyon bevételei költségvetésébe tervezte, a vagyonkiesés pótlására állami visszatérítésre tarthat igényt.” [57/1994. (XI. 17.) AB határozat]

A helyi önkormányzatok tulajdona köztulajdon, amely feladataik ellátását szolgálja [32. cikk (6) bekezdés]. „Az önkormányzati tulajdon tehát célhoz kötött tulajdon abban az értelemben, hogy az önkormányzati célok, helyi közfeladatok ellátását szolgálja. Helyi népszavazás sem kötelezheti a képviselő-testületet arra, hogy az önkormányzati tulajdonban álló vagyont – a közfeladatok ellátása szempontjából hátrányos feltételek mellett – olyan egyéni igények kielégítése érdekében értékesítse, amelyek kielégítése törvény alapján az állami szervek feladatkörébe tartozik.” [1094/H/1996. AB határozat]

Az önkormányzatok tulajdonosi autonómiája magában foglalja a már megszerzett tulajdon védelmét, másrészt a tulajdonszerzésre vonatkozó lehetőséget is, abban az esetben, ha törvényi rendelkezések alapján az önkormányzatnak valamely vagyoni kör megszerzésére kétségtelen jogcíme keletkezik. A már megszerzett, továbbá a kétségtelen szerzési jogcímen alapuló önkormányzati tulajdon alkotmányos védelme teljes. [ld. 37/1994. (VI. 24.) AB határozat, 4/1993. (II. 12.) AB határozat, 36/1998. (IX. 16.) AB határozat]

A tulajdonosi jogok gyakorlása nem jelenti azt, hogy minden konkrét tulajdonosi döntést a képviselő-testületnek kellene meghoznia, lehetősége van ugyanis e jog átruházására is, az Mötv. adta keretek között [ld. 10/1995. (II. 22) AB határozat, 706/B/1996. AB határozat].

Az önkormányzati tulajdon korlátozására ugyanazok a szabályok irányadóak mint bármely más tulajdoni formára [3/2000. (II. 25.) AB határozat].

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között meghatározza költségvetését, annak alapján önállóan gazdálkodik [32. cikk (1) bekezdés f) pont]

Külön nevesíti az Alaptörvény a költségvetés alapján történő önálló gazdálkodást. A helyi önkormányzat gazdálkodásának alapja az éves költségvetése. Ebből finanszírozza és látja el törvényben meghatározott kötelező, valamint a kötelező feladatai ellátását nem veszélyeztető önként vállalt feladatait.

A feladatok ellátásának forrásait és kiadásait a helyi önkormányzat egységes költségvetési rendelete elkülönítetten tartalmazza. A költségvetési rendeletben működési hiány nem tervezhető. A helyi önkormányzat költségvetése az államháztartás része. Az önkormányzati alrendszer költségvetése a központi költségvetéstől elkülönül, ahhoz központi költségvetési támogatásokkal kapcsolódik. (Mötv. 111.-116. §)

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között e célra felhasználható vagyonával és bevételeivel kötelező feladatai ellátásának veszélyeztetése nélkül vállalkozást folytathat [32. cikk (1) bekezdés g) pont]

Az Alaptörvény biztosítja vállalkozás folytatásának lehetőségét a helyi önkormányzatok számára, melynek korlátait részletesen az Mötv. tartalmazza. Immár az Alaptörvény rögzíti azt is, hogy a vállalkozási tevékenység nem veszélyeztetheti a kötelező feladatok ellátását. A társulás csak olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg a vagyoni hozzájárulás mértékét [90. § (1) bekezdés]. Az önkormányzati vállalatokra, valamint a helyi önkormányzat többségi befolyása alatt álló vállalkozásokra az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény, illetve végrehajtási rendeleteinek rendelkezései is alkalmazandóak.

Itt érdemes kitérni az önkormányzatok bevételeire, amellyel kapcsolatban az Alaptörvény nem a helyi közügyek között, hanem önálló garanciaként nevesítve kimondja, hogy a helyi önkormányzat kötelező feladat- és hatásköreinek ellátásához azokkal arányban álló költségvetési, illetve más vagyoni támogatásra jogosult [34. cikk (1) bekezdés], a 43. cikk (5) bekezdése pedig rögzíti, hogy törvény a költségvetési egyensúly megőrzése érdekében a helyi önkormányzat törvényben meghatározott mértékű kölcsönfelvételét vagy más kötelezettségvállalását feltételhez, illetve a Kormány hozzájárulásához kötheti.

Az itt előírt szabályozás nem korlátozást állapít meg a törvényhozás számára, hanem cselekvési kötelezettséget ír elő, feladatot határoz meg számára. Olyan rendelkezés, amely feltétele a helyi önkormányzatok működőképességének, az önkormányzati autonómia megvalósulásának, az önkormányzati alapjogok érvényesülésének. [48/2001. (XI. 22.) AB határozat]

A bevételi és állami támogatási jogosultság joga arra biztosít alkotmányos garanciát a helyi önkormányzat számára, hogy ha a törvény kötelezően ellátandó feladatot ír elő – s ezzel korlátozza feladatellátási autonómiáját –, a törvényhozó gondoskodjék a feladat ellátásához szükséges anyagi eszközökről. E rendelkezésből a törvényhozó számára az a kötelezettség származik, hogy a kötelezően ellátandó feladatok ellátásához szükséges pénzeszközökről – megfelelő saját bevételi források, illetve e feladatokkal arányban álló állami támogatás meghatározásával – köteles gondoskodni. Az Országgyűlés az anyagi fedezetről való gondoskodás mikéntjéről szabadon dönt, az anyagi fedezetet a saját bevételi források és a központi költségvetési hozzájárulások komplex rendszerén keresztülbiztosítja. E rendelkezésből azonban nem vezethető le a törvényhozónak az a kötelezettsége, hogy minden, törvényi szabályozásból eredő többletkiadást állami költségvetési hozzájárulással köteles kompenzálni. [2/1997. (I. 22.) AB határozat]

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről [32. cikk (1) bekezdés h) pont]

Az önkormányzat döntési jogosultsága e területen széleskörű, dönthet arról, hogy kivet-e helyi adót, az alkalmazott adók fajtáiról, azok konkrét mértékéről, a kedvezményekről és egyes eljárási szabályokról.

E rendelkezéssel az Alkotmányhoz hasonlóan az Alaptörvény is megosztja az adómegállapítás jogát az Országgyűlés és a helyi önkormányzatok között. Jogot ad a helyi önkormányzatok számára, hogy a helyi közszolgáltatások ellátásához szükséges pénzügyi fedezet biztosítására adót vezessen be, azonban e hatáskör nem gyakorolható szabadon, hanem csak törvényi korlátok között, az ott meghatározott körben, mértékben és módon. [67/1991. (XII. 21.) AB határozat]

Az adómegállapítás joga körében az önkormányzat dönt arról, hogy állapít-e meg helyi adót, a törvényben szabályozott helyi adónemek közül melyeket vezet be, a törvényben meghatározott határokon belül megállapítja a helyi adó mértékét, és módjában áll az is, hogy a törvényben meghatározott adómentességeken és adókedvezményeken túl további mentességeket, kedvezményeket állapítson meg [1827/B/1991. AB határozat, 670/B/1997. AB határozat]. Az önkormányzatok azonban nem állapíthatják meg az egyes adónemeket, az adó alanyait és az adó tárgyát, sem a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény szerinti fogalmakat, ezeket a törvény szabályozza [22/2002 (VI. 10.) AB határozat].

9. A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között önkormányzati jelképeket alkothat, helyi kitüntetéseket és elismerő címeket alapíthat [32. cikk (1) bekezdés i) pont]

Ide tartozik pl. a címer, zászló, díszpolgári cím stb. Szabályozásuk rendeleti úton történik, és a képviselő-testület hatásköréből át nem ruházható (Mötv. 42. §).

Itt is irányadó az Alkotmánybíróság azon gyakorlata, mely szerint önkormányzati alapjog lényeges tartalmának sérelme akkor állapítható meg, ha a törvényi korlátozás eredményeként az önkormányzati alapjog tartalma kiüresedik. Nem találta ezért alkotmányellenesnek a testület azt a törvényi rendelkezést, amely Balassagyarmat városának címerébe beemelte az Országgyűlés által adományozott elismerő címek latin nyelvű megfelelőjével egyező jelszavakat, arra való hivatkozással, hogy az nem üresíti ki a jelképalkotási jogot [604/B/2009. számú AB határozat].

10. A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között a feladat- és hatáskörrel rendelkező szervtől tájékoztatást kérhet, döntést kezdeményezhet, véleményt nyilváníthat [32. cikk (1) bekezdés j) pont]

E jogköre az önkormányzatnak a feladat-és hatáskörét érintő bármely kérdésre kiterjed, gyakorolhatja közvetlenül, illetve érdek-képviseleti szervek útján is. Az Mötv. 7. §-a értelmében a megkeresett szerv a helyi önkormányzat megkeresésére harminc napon belül érdemben köteles válaszolni. Amennyiben a tájékoztatás, a válaszadás vagy az intézkedés nem a megkeresett szerv hatáskörébe tartozik, az köteles a megkeresést nyolc napon belül áttenni a hatáskörrel rendelkező szervhez és erről a megkereső helyi önkormányzatot egyidejűleg tájékoztatni. A megkeresett szervnek nem kell elfogadnia a felterjesztésben foglalt javaslatokat, véleményeket, de érdemi választ adnia kell rá.

11. A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között szabadon társulhat más helyi önkormányzattal, érdek-képviseleti szövetséget hozhat létre, feladat- és hatáskörében együttműködhet más országok helyi önkormányzatával, és tagja lehet nemzetközi önkormányzati szervezetnek [32. cikk (1) bekezdés k) pont]

A társulási jog vonatkozik mind a hazai, mind a külföldi önkormányzatokkal való társulásra, illetve arra, hogy hazai, illetve nemzetközi érdek-szövetségeket hozzanak létre az önkormányzatok.

A társulás célja, hogy minden település képes legyen a feladatait megfelelő színvonalon ellátni. Újdonság, hogy az Alaptörvény lehetővé teszi, hogy törvény előírja a helyi önkormányzat kötelező feladatának társulásban történő ellátását [34. cikk (2) bekezdés].

2013-tól jelentős átalakuláson esett át a társulások szabályozása, a társulási formák száma lecsökkent, aminek az oka a kötelező feladatköri differenciálás, a kötelező társulás intézményének bevezetése, valamint a járások bevezetésében keresendő.

Az Ötv. négy társulási formát ismert, az Mötv. csak kettőt nevesít, a közös önkormányzati hivatalt (85. §), valamint a társult képviselő-testület (56. §) intézményét. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény területfejlesztési önkormányzati társulás létrehozását teszi lehetővé a képviselő-testületek számára, amelyek a közös területfejlesztési célok kidolgozása és megvalósítása érdekében. jogi személyiséggel rendelkező területfejlesztési társulást hozhatnak létre. 2013. január 1-jétől az Mötv. hatályon kívül helyezte a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló 1997. évi CXXXV. törvényt, annak lényegi szabályait átemelve, az ott szabályozott intézményeket azonban nem. Hasonlóképpen helyezte hatályon kívül a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló 2004. évi CVII. törvényt is.

„Az önkormányzati önállóság egyik alkotmányos garanciája a társulási szabadság, az önállóság a társulásban. A szabad társulás alkotmányos elvéből következik az, hogy a képviselő- testület önállóan, szabadon, kötelezés, kényszer nélkül dönthet úgy, hogy feladatait saját maga, önállóan látja el, biztosítja azok ellátásához szükséges anyagi, szervezeti, személyi és egyéb feltételeket. Szabadon, önállóan dönthet azonban úgy is hogy valamely közszolgáltatási feladatának ellátásáról más képviselő-testülettel megállapodva, társulva gondoskodik. Ez az alkotmányos alapjog magában foglalja azt is, hogy melyik más képviselő-testülettel (képviselő-testületekkel) hozza létre a társulást, továbbá az érintett képviselő-testületek közösen, szabadon – a törvény keretei között – dönthetnek a társulási megállapodás tartalmáról is.”[ 335/B/2005. AB határozat]

A helyi önkormányzatok érdekképviseletének alaptörvény-beli szabályát az Mötv. részletezi. Az országos önkormányzati érdekszövetségek jogalkotási feladatokra, intézkedések megtételére vonatkozó javaslatot tehetnek, konzultációt folytathatnak a Kormánnyal a helyi önkormányzati rendszert, valamint a helyi önkormányzatok által ellátott közszolgáltatásokat érintő stratégiai kérdésekről és a központi költségvetés önkormányzatokat érintő kérdéseiről [131. § (1) bekezdés]. Azokat a szervezeteket kell országos önkormányzati érdekképviseleti szervezeteknek tekinteni, amelyek közül:

A magyar helyi önkormányzatok ezen felül részt vesznek az Európa Tanács, az Európai Unió Régiók Bizottságában, valamint nemzetközi önkormányzati szövetségek munkájában is (pl. az Európai Önkormányzatok és Régiók Tanácsában, önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek révén).

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között örvényben meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol [32. cikk (1) bekezdés l) pont]

A helyi közügy fogalmi elemei nem képeznek egy, az Alaptörvény által lezárt rendszert, mivel azt további törvények kiegészíthetik a helyi önkormányzatok által gyakorolható más feladatokkal és hatáskörökkel.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.