Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

A gazdasággal kapcsolatos alapelvek.

Követelmény

Itt lehet megfogalmazni a követelményeket.

Önállóan megoldható feladatok

  • Amennyiben vannak feladatok, itt lehet megadni, felsoroláslistában, vagy Normál stílusú folyó szövegként.

A gazdasággal kapcsolatos alapelvek

A gazdasággal kapcsolatos alapvető szabályokat a közpénzügyekkel összefüggésben tekintjük át, mivel a közpénzek az Alaptörvény kiemelt, fejezetre érdemessé vált témaköre. Az alapelvi kérdések ehhez kapcsolódva kerülnek most értelmezésre annak érdekében, hogy ne legyenek kiragadva jogi közegükből.

A közpénzügyek alapvető jogforrásai

A közpénzügyekkel kapcsolatos alapvető jogi szabályok többféle törvényben kapnak helyet a jelenlegi alkotmányos berendezkedésben. Alaptörvényi fejezeti rendelkezéseket átfogó sarkalatos törvények egészítenek ki azon túl, hogy egyes államhatalmi szempontból fontos intézményeket magas szintű jogalkotói felhatalmazás alapján szintén kiemelt jogforrási keretek között rendeznek. A hatályba léptetés sajátos módja folytán a közpénzügyek meghatározó szabályozási struktúrája jelenleg több szinten került kiépítésre:

a) Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.), a Magyar Köztársaság Alkotmánya, Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (amelyet az Alkotmánybíróság 2012. decemberében, 45/2012. (XII. 29.) AB határozatával jelentős részében megsemmisített);

b) 2011: CXCIV. tv. Magyarország gazdasági stabilitásáról;

c) további sarkalatos törvények az Állami Számvevőszékről, a Költségvetési Tanácsról, a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletéről, a nemzeti vagyonról, a közteherviselés, a nyugdíjrendszer alapvető szabályairól;

d) nemzetközi, különösen Európa-jogi normák.

Megjegyzés

Magyarország Alaptörvénye bevezető rendelkezései („Nemzeti hitvallás”) körében szerepel a következő: „Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.” A záró rendelkezések között a 2. pont szerint ugyanakkor: „Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.” Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.) az 1949: XX. tv. egyes rendelkezéseit meghatározott ideig alkalmazni rendelik. Egyes szakmai vélemények szerint az Alaptörvény Nemzeti hitvallás című preambulumát „nem kell komolyan venni”, azaz jogi kötőereje nincsen. Hivatkozási alapul szolgál erre szerintük a 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, amelyik a korábbi alkotmány egymondatos preambulumát konkrét kötelező erővel nem bíró rendelkezésnek minősítette. Csakhogy más a helyzet egy olyan hosszabb alkotmányszöveg esetében, amelyik kifejezetten jogi fogalmakat használ, legalábbis abban a tekintetben, ahol és amennyiben ezeket használja. Ilyen az érvénytelenség, az önrendelkezés, kifejezett határnapok megjelölése hozzájuk kapcsolódóan. Nem könnyű e rendelkezésekhez kizárólag az emelkedettség pátoszát hozzárendelni és eltekinteni a lehetséges konkrét joghatásoktól. Különösen a gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények esetében merőben pragmatikus felvetésű a kérdés. Hiszen tudvalevő, hogy a már nem hatályban lévő adó- és más törvényeknek is nagyon jelentős joghatásai lehetnek és vannak. Egészen más a helyzet azonban, ha ezek érvénytelenek lennének.

Ezeknek a szabályozási köröknek a jogforrási kapcsolatrendszere többféleképpen értelmezhető. A hatályos magyar szabályozás alapján a szokásos jogforrási hierarchiát nem könnyű egyértelműen meghatározni. Így például az átmeneti rendelkezések jogforrási szerepe meglehetősen különös. Talán a közeli jövőben kiderül, mennyire időtállóak a konstrukció elemei.

Gazdasági és közpénzügyi tárgyú rendelkezéseket az Alapvetés, a Szabadság és felelősség és az Állam rész egyaránt tartalmaz. Az alábbiakban a központi kormányzati összefüggések néhány fontosabb kérdésének bemutatására kerül sor. Mindegyik témakörben célszerű az alapvető szabályok olyan kapcsolatait tekinteni, amelyek alkotmányossági tartalmai éppenséggel túlmutatnak a 2011. április 25-i törvényen. A lehetséges számos vizsgálati szempont közül most jogalkalmazói, valamint egyes államháztartási gazdálkodási jogkövetési kérdéseket részesítünk előnyben. A következő megállapítások során építhetünk több, már napvilágot látott, a témát kifejezetten tárgyaló elemzésre.

Megjegyzés

Várnay Ernő (2011) Közpénzügyek az alkotmányban – az adósságfék. Jogtudományi Közlöny, LX. évf. 10. sz. 483–495. old.. Fórum: Az alkotmánybíráskodás jövője [Hanák András, Kovács Kriszta, Somody Bernadett–Vissy Barbara, Bencze Mátyás]. Fundamentum, 2011. évi 4. sz. 71–86.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Gazdasági tárgyú rendelkezések elhelyezkedése

A közpénzek fejezeten (36–44. cikk) kívül más rendelkezéseket is témánk körébe vonhatunk. Az Alapvetésben több ilyen cikk van elszórva. Így a K) cikk szerint Magyarország hivatalos pénzneme a forint. Az O) cikk a közteherviselés kötelezettségét is rögzíti, miszerint „mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és a közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni”. Ehhez kapacsolható a XXX. cikk kifejezetten pénzügyi közteherviselési passzusa. Az M) és az N) cikk a gazdasági alkotmányosság alapjait hivatott rögzíteni. A költségvetési döntéssel, a kormányzati felelősséggel kapcsolatos kérdések a megfelelő államhatalmi ágak, illetve szervek alapvető hatáskörei között szerepelnek. A sorba bele kell érteni a helyi önkormányzatok hatásköreiben szereplő pénzügyi-gazdasági tartalmú jogköröket is.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Gazdasági alkotmányosság

A gazdasági alkotmányosság a gazdaság működésének meghatározó intézményes peremfeltételeit rögzíti a hierarchia csúcsán lévő jogforrásban. Ezeknek az elveknek az érvényesítése további törvények során keresztül valósulhat meg. Sokszor nem függetlenek a követhető gazdaságpolitikától. Ennyiben az alapelvi kiemelés mindig hordoz relativizáló tartalmakat. Ugyanakkor a kiemelés jellegének és módjának garanciális jelentősége lehet. Az Alaptörvényben az ország gazdaságára és a költségvetési gazdálkodásra vonatkozó elvek kerültek a tárgykörre nézve kiemelésre.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Az értékteremtő munka és a vállalkozás elve

Az M) cikk szerint a gazdaság az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapuljon, mikor is az állam biztosítja a verseny feltételeit és védi a fogyasztók jogait. Ez meglehetősen szűkös szabályozás, hiszen a verseny és az állami beavatkozás viszonyának tisztázására kísérletet sem tesz. Holott az állam és a versenygazdaság viszonya sem gazdasági, sem jogi értelemben fogalmilag sem lehet felhőtlen. A korábbi alkotmányos szabályozáshoz és az AB gyakorlatához képest visszalépés ez a szándékoltan mértéktartó megfogalmazás.

Megjegyzés

Varju, Márton: Governance, Accountabilty, and the Market. In: Tóth, Attila G.(ed.): Constitution for a Disunited Nation: On Hungary’s 2011 Fundamental Law. Budapest: CEU Press, 326–329.) Nincs benne a tulajdoni formák (magán és köz) egyenjogúsága, amit pedig az AB korábbi gyakorlata egyértelműen a piacgazdasághoz kötött.

Az AB szerint a korábbi Alkotmány 9. §-a a piacgazdaságban való egyenjogú részvételt, a gazdasági verseny szabadságát biztosítja. (58/1994 (XII. 14.) AB határozat) Másutt arra utalt, hogy a piacgazdaság plurálisan tagolt tulajdoni szerkezetű gazdaság, amely a különböző tulajdonformák egyenrangúságának, valamint a vállalkozás és a verseny szabadságának alkotmányosan elismert elve alapján működik. (59/1991. (XI. 19.) AB határozat)

A tárgyban az új és a régi cikk összevetését az alábbiak mutatják:

Alaptörvény M) cikk (2012)

1949: XX. tv. 9. §

(1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.

(1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

(2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.

Az állam beavatkozásának korlátai most tehát nem szerepelnek. Vannak viszont a jelenlegi szabályozás tartalmaival szemben „elnéző” értelmezések, mely szerint a kérdéses rendelkezésnek deklaratív funkcióján kívül más jelentősége úgy sincs.

Megjegyzés

Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei. Budapest: HVG-ORAC, 2011. 195.) Ez nem valószínű, hiszen a hivatkozott AB-döntések korábban konkrét tartalmakat rendeltek hozzá, tehát az alaprendelkezés változása is nyilván jár (immár ellentétes) hatással.

Jelenleg az alkotmányozó éppen ellenkezőleg, nem az állammal, hanem a versennyel szembeni garanciákat tartotta szükségesnek kiemelni. Ezek sorába az erőfölénnyel való visszaélés került, amelyik valóban az egyik versenyjogi alapelv. Néhány másik mellett, amelyikről nem tesznek itt említést (pl. kartellezés tilalma). A maga helyén fontos a fogyasztóvédelmi jog kiemelése, bár az nemcsak a versenygazdaság monopolista megnyilvánulásaival, hanem az állami beavatkozás túlkapásaival szemben is védelmet kellene, hogy jelentsen.

Vissza a tartalomjegyzékhez

A kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodás elve

Az előbbieknél ellentmondásosabb kötelezettséget fogalmaz meg az N) cikk, amelyik a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodás elvét és annak érvényesítési fő szabályát tartalmazza.

Ennek kibontása a 36-44. cikk. Az államhatalmi ágak ezirányú felelősségét részletezik a további bekezdések.

„(2) Az (1) bekezdés szerinti elv érvényesítéséért elsődlegesen az Országgyűlés és a Kormány felelős.

(3) Az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek feladatuk ellátása során az (1) bekezdés szerinti elvet kötelesek tiszteletben tartani.”

A kiegyensúlyozott és fenntartható költségvetési gazdálkodás feladata nyilvánvalóan a törvényhozó és a végrehajtó szervek feladata, hiszen ők rendelkeznek ennek biztosításához a megfelelő eszközökkel. A végrehajtás körében a kormányzati és a helyi önkormányzati szervek ezirányú felelőssége tulajdonképpen értelemszerű. Nem szokásos viszont az Alkotmánybíróság, még kevésbé az igazságszolgáltatás szerveinek ilyen féle kötelezettséget megállapítani.

Hogy ez az elvárás miképp is egyeztethető össze a bírói hatalmi ág elválasztásával az ítélkezési tevékenység során, arra az alaptörvény más részében elhelyezett 28. cikk adhat választ.

Könnyű belátni, hogy az erkölcsös és a gazdaságos cél nem mindig esik egybe: ez tipikus Antigoné-probléma. A „jó” sokszor erkölcsileg és anyagilag is költséges. A „rossz” pedig nemegyszer hasznos. De a józan ész, meg a közjó egymással, valamint az előbbiekkel külön-külön és együtt is összeütközhetnek. A felsorolt négy szempont különben is egymással konkuráló lehet. Ezt minden szabályalkalmazó tudja.

A tétel alaptörvényi kiemelése azonban a bírósági szerepnek az államhatalmi ágak elválasztásából fakadó követelményei érvényesítését, a relativizálás segítségül hívásával inkább gyengíti, mint erősíti. Ekkor pedig csak a „kis ügyek” körében mozgunk, amikor egy erkölcsös vagy közjónak megfelelő döntés még nem rendíti meg az államháztartást. (Például akkor, amikor az egyén számára az államnak adóvisszatérítést kell fizetnie.) Ezt a talán erkölcsi vonatkozásban vélt teleológiai felfogást, a célszerűségi tételezés értelmében vett teleológia különben igen félelmetes megvilágításba helyezné.

Más nézetek viszont ellenkezőleg, a jogalkalmazó lehetőségeit emelik ki a passzus nyomán, rámutatva a fejlett jogrendszerek bírói hivatásának önálló felelősségére az ilyen generális klauzulák kapcsán. Az N) cikk (3) bekezdésével összefüggésben való értelmezés azonban inkább arra utal, hogy az elvont jogi kulturális kötődésnél jelen esetben közvetlenebb kapcsolat is adódik az értelmezéshez. Aminek nyomán ugyanakkor természetesen további alapvető törvényességi kérdések vetődhetnek föl.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.