Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Az Alaptörvény védi a házasság intézményét, amely védelem kifejezetten azzal a tartalommal valósul meg, ahogyan az Alkotmánybíróság azt gyakorlatában kialakította. E tekintetben tehát az Alaptörvény normaként rögzítette az Alkotmánybíróság gyakorlatát. A családot, mint a társadalom legkisebb alapegységét kiemelten, de jelenleg nem a házasság fogalmához kapcsoltan védi az Alaptörvény.

A leckében szükségképpen és a 22/2012. (V. 17.) AB határozatra tekintettel jelenik meg az Alkotmánybíróság házassághoz és családhoz kapcsolódó korábbi gyakorlata.

Követelmény

Itt lehet megfogalmazni a követelményeket.

Önállóan megoldható feladatok

  • Amennyiben vannak feladatok, itt lehet megadni, felsoroláslistában, vagy Normál stílusú folyó szövegként.

A házasság és család védelme

Az Alaptörvény L) cikkének (1) bekezdése szerint Magyarország védi a házasság intézményét mint férfi és nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösséget, valamint a családot mint a nemzet fennmaradásának alapját.

A házasság fogalma

Az Alaptörvény házasság-fogalmát az Alkotmánybíróság dolgozta ki az Alkotmány 15. §-a alapján, amely úgy rendelkezett, hogy „[a] Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét”.

Az Alkotmánybíróság 14/1995. (III. 13.) AB határozatában megállapította, hogy „(...) a házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermekek születését és a családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete. A gyermekek nemzésére és szülésére való képesség nem fogalmi eleme és nem feltétele a házasságnak, de a házasság eredeti és tipikus rendeltetéséből folyóan a házastársak különneműsége igen. A házasság intézményét az állam arra tekintettel is részesíti alkotmányos védelemben, hogy elősegítse a házastársak számára a közös gyermekkel is rendelkező család alapítását. Ez a magyarázata annak, hogy az Alkotmány 15. §-a együtt említi a védelem két tárgyát: A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét”.

Az Abh. a fenti értelmezés megerősítéseként utal az Európai Emberi jogi Bíróság Rees-határozatára, [1986 október 17, A(1987)].

A házasság fogalmának elemei:

A házasság jogkérdés és nem ténykérdés: a felek akaratnyilatkozata hozza létre – az anyakönyvvezető állami aktusa nem keletkezteti, hanem deklarálja a házasság létrejöttét;

A házasság megkötése az emberi méltóság védelmére visszavezethető, meghatározott, szűk körben korlátozható alapjog, egyben törvényen alapuló alanyi jog. A házasság felbontása visszavezethető az Alaptörvényben védett alapjogra, szintén törvényben biztosított jog, amelynek korlátját jelenti a bíróság döntésének szükségessége.

A házasság a korábbi Alkotmány és az Alaptörvény által is védett intézmény, ezért az államnak alkotmányos intézményvédelmi kötelezettsége, hogy ne alkosson olyan szabályozást, amely gyengíti az együttélés ezen formáját. Megfordítva: a jogalkotónak az együttélés más formáival kapcsolatosan alapjogvédelmi, illetve az alapjog-korlátozásból eredő keretekre kell figyelemmel lennie. A házasság intézményének védelme tehát az állam számára az alapjogvédelmen túli feladatokat is keletkeztet.

Az Alkotmánybíróság 154/2008. (XII. 17.) AB határozata szerint: A bejegyzett élettársi kapcsolat konkurál a házassággal, mivel azt a jogalkotó a különnemű párok számára is igénybe vehető intézményként, a házassággal lényegében megegyező tartalommal hozta létre. Mivel a különnemű párok számára alternatívát teremt a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat, ezért a jogalkotó gyengítette a házasság intézményét.

A házasság intézményének alkotmányos, alaptörvényi védelme miatt alapjogként elismert a házasságkötéshez való jog.

Az Alaptörvény csak a házassági együttélési formát részesíti alkotmányos védelemben

Más együttélési formák is visszavezethetőek az Alaptörvényben védett alapjogra, így az élettársi kapcsolat, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat a természetes személyek emberi méltóság védelméhez való jogból levezett önrendelkezési jogon, a személyiség szabad kibontakoztatásának jogán alapul.

Az azonos nemű párok is igényt tarthatnak a tartós együttélésükben rejlő értékek állami, jogalkotói elismerésére, mert ezen joguk az emberi méltóság védelméhez fűződő önrendelkezési, és a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogukon alapul. A bejegyzett élettársi kapcsolat a törvény (de nem az Alkotmány, illetve az Alaptörvény!) által elismert együttélési forma, az erre létrehozott jogintézmény tartalma az alapjogok gyakorlásához mérten (szükségesség/arányosság) tekinthető alkotmányosnak. A bejegyzett élettársi kapcsolat nem a családalapítás, [és így nem a társadalmi reprodukció] lehetőségére tekintettel védi a törvényalkotó.

Az Alkotmánybíróság a 32/2010. (II. 25.) AB határozatában vizsgálta a bejegyzett élettársi kapcsolat módosított szabályozását és alkotmányosnak ítélte azt. A házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat tartalmát tekintve különbözik, ezért a jogalkotó természetüknél fogva nem kezelheti azonos módon a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőket. A két intézmény a reprodukciós képesség szempontjából különbözik egymástól, amelynek a jogalkotás szintjén megjelenő következménye az, hogy az azonos nemű párok esetében a jogalkotó kizárja a közös gyermekké fogadás, az együttélésen alapuló apasági vélelem és az örökbe fogadás lehetőségét, valamint az emberi reprodukcióra vonatkozó szabályok alkalmazását. Azonos nemű párok esetében eltérőek a névviselés szabályai is.

Az élettársi kapcsolat – a jelenleg hatályos szabályozás értelmében – polgári jogi intézmény. Szemben a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolattal, amelyek jogkérdésnek tekintendők (a jogilag elismert kapcsolatot a felek szabad akaratnyilatkozata hozza létre), az élettársi kapcsolat ténykérdés. A Polgári Törvénykönyv ahhoz a tényhez kapcsol jogokat és kötelezettségeket, hogy a felek közös háztartásban, gazdasági és érzelmi közösségben élnek. E megközelítésen az sem változtat, hogy a felek közjegyző előtt, tehát közjogi tartalmú aktus révén, regisztráltathatják választott együttélési formájukat.

Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként mondta ki az azonos nemű párok tartós kapcsolatának egyenjogúságát a különnemű párok élettársi kapcsolatával:

További törvény által elismert együttélési formák:

Megjegyzés

A francia Nemzetgyűlés 2013. február 13-án fogadta el azt a törvényt, amely az azonos nemű párok számára is lehetőséget teremt a házasságkötésre. A kapcsolódó anyagok megtekinthetőek: , Projet de loi ouvrant le mariage aux couples de personnes de męme sexe , adopté en 1re lecture par l'Assemblée nationale le 12 février 2013

Ezzel szinte egyidőben döntött a brit parlament is a házasság intézményének kiterjesztő értlemezése mellett. Résztelesebb információ, a törvényjavaslattal és annak parlamenti tárgyalásával kapcsolatban: http://services.parliament.uk/bills/2012-13/marriagesamesexcouplesbill.html

Vissza a tartalomjegyzékhez

A család fogalma

Az Alkotmánybíróság munkálta ki a család fogalmát is az Alkotmány 15. §-a alapján, amely úgy rendelkezett, hogy „[a] Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét”.

Összességében a család Alkotmányban védett fogalma:

Az Alaptörvény a család intézményét mint a nemzet fennmaradásának alapját rendeli védeni.

A családvédelem alapja – az egyéni alapjogok mellett, illetve azon túl is – az egyén közösségi beágyazottságát hangsúlyozza – e megközelítésnek a jogalkotásban, illetve a jogok és kötelezettségek rögzítésekor is jogkövetkezménnyel kell bírnia, a társadalmi szinten jelentkező kötelezettségek társadalmi szintű elosztásában;

A „nemzet fennmaradásának alapja” fordulat értelme az, hogy az állam a házasság intézménye mellett a család intézményét is a közös gyermekkel is rendelkező családalapítás elősegítése érdekében köteles védeni (reprodukciós funkció);

Az Alaptörvény nem köti a család fogalmát a házassághoz;

Az alaptörvényi védelem kiterjed a gyermeket saját háztatásban nevelő jogi, illetve szociológiai családra is;

Az alaptörvény L) cikk (2) bekezdése önállóan is kifejezi a gyermekvállalás támogatásának állami kötelezettségét, de azt nem köti sem a házasság, sem pedig a családi jogviszony alapját adó, védendő fogalmakhoz.

A családjogi, vérségi kapcsolatokkal kapcsolatosan szükséges megemlíteni a Jánosi-esetet, amely – a családjogi ügyek többségében tipikusnak mondhatóan – alapvetően érinti az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltóság védelméhez fűződő alapjogot, és annak részeként az önazonossághoz, illetve az önrendelkezéshez fűződő alapjogokat.

Az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában az apaság vélelmének megdöntésével kapcsolatos családjogi ügyben a támadott családjogi törvénybeli rendelkezést azzal a tartalommal vizsgálta, amellyel az az egyedi ügyekben érvényesült. Mivel a bírói gyakorlat által kimunkált jogszabályi tartalom kiüresítette a gyermek vérségi kapcsolatainak megismeréséhez fűződő legszemélyesebb (alap)jogát, ezért az Alkotmánybíróság - korábbi hatáskörében eljárva egyedinek mondhatóan – megsemmisítette az alkotmányellenesnek minősített jogszabályt, kizárta az adott eljárásban a vizsgált jogszabály alkalmazásának lehetőségét, és megsemmisítette magát a bírói ítéletet, valamint a per alapját képező anyakönyvi bejegyzést (hatósági aktust) is.

Az Alkotmánybíróság 43/2012. (XII. 20.) AB határozatával – az alapvető jogok biztosának indítványa alapján – megsemmisítette a családok védelméről szóló CCXI. törvény 7. §-ában rögzített család fogalmát. Indokolása értelmében a törvényi szabály az Alaptörvény rendelkezéseihez képest szűkre szabta a család mint alaptörvényben szabályozott intézmény fogalmát. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény L) cikkének értelmezésekor alkalmazta az Alkotmány 15. §-a kapcsán kimunkált gyakorlatát.

„(...) az államnak az Alaptörvény L) cikkében szereplő család fogalmához kapcsolódó intézményvédelmi kötelezettségét, valamint az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatát - amely a különböző tartós érzelmi és gazdasági életközösségi formák típusainak az egymástól való megkülönböztetését nem olyan módon ismeri el, hogy valamely ideáltípus preferálása érdekében más életközösségi típusokat korlátoz vagy tilt, hanem úgy, hogy az azonos védelem kötelezettségének érvényesítése mellett az Alaptörvénnyel összhangban elismeri az állam előnyöket juttató, különböző családtámogatási intézményekben megnyilvánuló eszközrendszerét, miközben arra is felhívta a figyelmet, hogy a család alkotmányos védelme a szociológiai értelemben vett családi életre is vonatkozik -, megállapítható, hogy a Csvt. 7. §-a a család lehető legszűkebb törvényi fogalmát adja.”(ABH, Indokolás [42])

Megjegyzendő, hogy az Országgyűlés időközben, 2013. február 11-én elfogadta a Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslatot (a tananyag lezárásakor a köztársasági elnök aláírására és kihirdetésre vár). Az új Polgári Törvénykönyv módosítja – többek között – az élettársi kapcsolatokra vonatkozó szabályozást

Megjegyzendő továbbá az is, hogy a 2013. február 8-án benyújtott az Alaptörvény negyedik módosításáról szóló javaslat – elfogadása esetén – megváltoztatja a házasság és a család fogalmának egymáshoz való viszonyát.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.