Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

A lecke bemutatja az Alkotmány 2002-s, az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkhoz kötődő módosítás körülményeit, és azt a szerves fejlődést, ahogy az Alaptörvény átvette, illetve továbbfejlesztette az ún. Európa-klauzulát. De kitér a arra a viszonyra is, amelyet a belső jog és a klasszikus nemzetközi jog között az Alaptörvény kialakított.

Követelmény

Itt lehet megfogalmazni a követelményeket.

Önállóan megoldható feladatok

  • Amennyiben vannak feladatok, itt lehet megadni, felsoroláslistában, vagy Normál stílusú folyó szövegként.

Tagság az Európai Unióban

Európa- klauzula

A magyar alkotmányos rendszerben az Európai Unióhoz való csatlakozással összefüggésben a 2002. évi LXI. törvény módosította az Alkotmányt, ez állapította meg az Alkotmány 2/A. §-aként az ún. Európa-klauzulát. Az Alkotmány e szövegét az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése átvette: „Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.” Az E) cikk (4) bekezdése értelmében „A (2) bekezdés szerinti nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”

Az Alkotmánybíróság már értelmezte az Alaptörvény rendelkezését, amelynek során megállapította: az Alaptörvény E) cikk (2) és (4) bekezdése értelmezése alapján az olyan nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazáshoz, amely az alapító szerződésekből fakadó jogok és kötelezettségek módosítására vagy kiegészítésére irányul, az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, feltéve, hogy a szerződés az Alaptörvényből eredő további hatáskörök közös gyakorlására irányul. Ilyennek minősülhet különösen az olyan nemzetközi szerződés, amelynek Magyarország az Európai Unió tagállamaként részese más tagállamokkal együtt, és a szerződés az alapító szerződésekben foglalt tárgyköröket szabályoz, vagy amelynek célja az alapító szerződések végrehajtása vagy ennek felügyelete. (Lásd: 22/2012. (V.11.) AB határozat )

Az Alaptörvény a korábbi alkotmányi szabályt annyiban egészíti ki hogy - az E) cikk (3) bekezdésben - megállapítja: „Az Európai Unió joga általánosan kötelező magatartási szabályt megállapíthat. ” Mindez egyébként az Európai Uniós tagságunk közösségi forrásaiból, jogszabályi alapjaiból is következik.

Az Alaptörvény E) cikk (1) bekezdés tartalmazza továbbá, hogy Magyarország az európai népek szabadságának, jólétének és biztonságának kiteljesedése érdekében közreműködik az európai egység megteremtésében. Ez utóbbi rendelkezés államcél, és az Alaptörvény szövege megegyezik a korábbi Alkotmány 6. § (4) bekezdésével. A szabály deklaratív jellegű, általános európai célokat fogalmaz meg az európai egység megteremtésében való magyar közreműködést illetően.

A csatlakozási vagy Európa-klauzula beiktatását, és annak pontos szövegezését hosszas vita előzte meg. Kérdésként merült fel, hogy miképpen határozza meg az Alkotmány a hatáskörgyakorlás módozatait (a hatáskörök átengedéséről és/vagy közös hatáskörgyakorlásról szóljon), milyen legyen annak terjedelme, milyen alkotmányos garanciák mellett történhet mindez. Végül is irányadóvá vált az az álláspont, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás, mivel az a szuverenitás, az állami főhatalom gyakorlásának kérdéseit érinti, alkotmánymódosítást kíván.

Az Alkotmánybíróság még az Európai Unióhoz való csatlakozásunk előtt a 30/1998. (VI. 25.) AB határozatban vizsgálta az ún. Európai Megállapodást. A határozat – többek között – megállapította: „Azok a közjogi normák, amelyek egy másik közhatalmi rendszer – ebben az esetben a Közösség – saját belső jogát alkotják, és amelyek megalkotására a Magyar Köztársaságnak semmilyen befolyása nincs, mert Magyarország nem tagállama az Európai Uniónak, az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdése alapján – a szuverenitás sérelme nélkül – nem jelenhetnek meg alkalmazási kötelezettséggel a magyar jogalkalmazó szervek gyakorlatában. Ehhez ugyanis külön alkotmányi felhatalmazás volna szükséges. Teljesen más egy nemzetközi szerződésben történt konkrét és pontos állami kötelezettségvállalás, és megint más egy másik közhatalmi rendszernek történő alávetése bizonyos jogterületnek, még ha az szűk körű és szigorúan körülhatárolt tárgykörre vonatkozik is. Ebből adódóan sérti az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését, hogy az EM. 62. Cikk (2) bekezdés következtében a magyar versenyhatóságnak meghatározott ügyeket az EM. 62. Cikk (2) bekezdésében csak felhívott közösségi jogi kritériumok közvetlen alkalmazásával kell elbírálni, a belső anyagi jogi szabályok mellett.

Az Alkotmány 2. § (2) bekezdése értelmében a népszuverenitás letéteményese az Országgyűlés: a hatalom gyakorlásának általánosan érvényesülő formája a parlament általi hatalomgyakorlás. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Országgyűlés nemzetközi szerződések elfogadásával, illetőleg kihirdetésével sem sértheti meg az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés a) pontja szerint az Országgyűlés kompetenciájába tartozik az Alkotmány megalkotása, valamint módosítása. Az Országgyűlés erre vonatkozóan is csak alkotmányosan, az alkotmánymódosításra irányadó eljárási és határozathozatali követelmények betartásával, alkotmánymódosításra irányuló közvetlen és kifejezett alkotmányozó hatalmi rendelkezés alapján járhat el, ahogy ezt az Alkotmánybíróság az 1260/B/1997. AB határozatában kifejtette.

Egy nemzetközi szerződés megkötésével, illetőleg kihirdetésével az Országgyűlés nem tehet burkolt alkotmánymódosítást. Az Alkotmány rendelkezései abban a vonatkozásban is korlátozzák a közhatalom gyakorlásában eljáró szerveket, hogy nem adható felhatalmazás ,,kormányközi nemzetközi megállapodás'' vagy ,,államközi szerződés'' megkötésére, illetőleg nem érvényesülhet a magyar jogban olyan nemzetközi kötelezettségvállalás, amelynek tartalma következtében az Alkotmány sérelme bekövetkezne.”

A többféle elképzelésben közösnek tekinthető, hogy a csatlakozás (az ezzel összefüggő szerződések megkötése) „többlet-legitimációt” kíván. Ezt a 2002. évi LXI. törvény két irányba is kifejezésre juttatta. Egyrészt kimondta, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásról ügydöntő országos népszavazást kell tartani, másrészt alkotmányozói többséget írt elő az Európai Uniós tagsággal összefüggő nemzetközi szerződések megerősítéséhez és kihirdetéséhez. Az alkotmányozói többség követelményét - ahogy az már fentebb részletezésre került - az Alaptörvény is megtartotta.

Az Európa-klauzula fő eleme a többi tagállammal való közös és az EU intézményei útján önállóan megvalósuló hatáskörgyakorlás, amely az Európai Unióban való részvétel legitimációs alapjának tekinthető. Mai napig vitatott, hogy a „közös hatáskörgyakorlás”-sal az alkotmányozó szuverenitás-transzfert hajtott végre, vagy – épp a megfogalmazás jellegéből következően – az állami felségjogok automatikus átruházása e szabályból nem következik. Uralkodó álláspont szerint az óvatos megfogalmazásnak csak szimbolikus jelentősége van, az lényegében a nemzeti hatáskörök korlátozhatóságát s annak EU által történő gyakorlását teszi lehetővé. A hatáskörök korlátozhatósága egyben a szuverenitás korlátozhatóságát is jelenti.

A közös hatáskörgyakorlásra adott felhatalmazásnak azonban öt korlátot is szab az Alaptörvény:

A fentiek szerint második feltétel, a nemzetközi szerződés által meghatározott hatáskörgyakorlás. Fel kell azonban hívni arra a figyelmet, hogy az itt megfogalmazott nemzetközi szerződés nem azonos az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése szerinti „nemzetközi jog” alapján létrejött nemzetközi szerződés fogalmával. Mint az Alkotmánybíróság több döntésben kifejtette az Európai Közösségek alapító és módosító szerződései az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából nem nemzetközi szerződések, e szerződések mint elsődleges jogforrások és a rendeletek, irányelvek mint másodlagos jogforrások közösségi jogként a belső jog részei, mivel a Magyar Köztársaság 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagja. Az Alkotmánybíróság hatáskörének szempontjából a közösségi jog nem minősül az Alkotmányban meghatározott nemzetközi jognak.[ 72/2006. (XII. 15.) AB határozat] Ez az értelmezés minden bizonnyal továbbél, mert nem csak az Alkotmány és az Alaptörvény ez irányú szövegazonossága hívható fel e mellett érvként, hanem az is, hogy mindkettőben külön-külön szabályként jelenik meg az Európai Unió jogát érintő rendelkezés és a nemzetközi-jog belső jog összhangját deklaráló szabály.

Az Alkotmánybíróság hatásköre szempontjából az Európai Unió alapító szerződései, azaz az elsődleges jogforrások alkotmányossági vizsgálat tárgyai lehetnek, azokat alkotmányozói többséggel elfogadandó törvény hirdeti ki. Vizsgálható, hogy a (megkötendő) szerződés az Alaptörvény keretei között marad-e, a szerződésbe foglalt egyes (további) hatáskörök átruházását megengedi-e még az Alaptörvény. Így vizsgálta az Alkotmánybíróság a Lisszaboni Szerződés alkotmányosságát is még a korábbi szabályozás alapján, utólagos normakontroll eljárásban. .[ 143/2010. (VII. 14.) AB határozat] Egy esetleges alaptörvény-ellenesség megállapításakor azt fel lehet oldani úgy, hogy az alkotmányozó hatalom módosítja az Alaptörvényt, vagy úgy, hogy az állam megpróbálja elérni az adott szerződés kifogásolt rendelkezéseinek újratárgyalását. Ezért szerencsésebb, ha ezek a szerződések még belső jogi kihirdetésüket megelőzően (előzetes normakontroll keretében) alkotmányossági vizsgálat tárgyai.

A másodlagos jogforrások tekintetében azonban már kétséges az alkotmányossági vizsgálat, mivel a rendeletek belső jogalkotás nélkül közvetlenül alkalmazandók, az irányelveket átültető belső jog vizsgálata során pedig felmerülhet, hogy az Európai Unió Bíróságának kompetenciáját sérti a felülvizsgálat.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Nemzetközi jog és a belső jog összhangja

A nemzetközi jogot érintően az Alaptörvény Q) cikke tartalmaz szabályokat. Az (1) bekezdés – hasonlóan az E) cikk szerkezeti felépítéséhez – államcélt fogalmaz meg, majd ezt követően a (2) bekezdése szerint „Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.”, a (3) bekezdés pedig kimondja, hogy „Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.” E szabályokhoz hasonló rendelkezést tartalmazott korábban az Alkotmány 7. § (1) bekezdése, így a vonatkozó alkotmányértelmezés irányadónak tekinthető.

A Q) cikk (2) bekezdése a nemzetközi jog és a belső jog összhangját fogalmazza meg, viszont nem bontja ki teljes részletességgel a hierarchikus kapcsolatok tartalmát. A nemzetközi jog Alaptörvényhez való kapcsolatáról azonban nem szól, utal viszont arra, hogy a belső jog a nemzetközi joggal nem lehet ellentétes. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy mindhárom szintet, a belső jogot, a nemzetközi szerződést és az Alkotmányt együttesen és összefüggésében kell vizsgálni. Így ha a már megkötött nemzetközi szerződés és a belföldi jog összhangjának hiánya állampolgárok alkotmányban biztosított alapvető jogai sérelmét idézi elő, a magyar állam úgy tesz eleget az Alkotmányban vállalt kötelezettségének, ha olyan belső szabályokat hoz létre, amelyek a kialakult helyzetet az Alkotmánnyal összhangban rendezik. Oly módon, hogy az államnak az állampolgárokkal szembeni közvetlen helytállásával biztosítja az alkotmányos egyensúlyt anélkül, hogy a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségeit megszegné.[30/1990. (XII. 15.) AB határozat és4/1997. (I. 22.) AB határozat] Egy másik döntés szerint: az Alkotmány értelmében a Magyar Köztársaság jogrendszere biztosítja a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Ebből az alkotmányi rendelkezésből nem csupán az a jogalkotói kötelesség folyik, hogy a belső jog szabályai ne álljanak ellentétben valamely nemzetközi jogi kötelezettséggel, hanem az is, hogy az illetékes jogalkotó szerv bocsássa ki azt a jogszabályt, amely nélkülözhetetlen valamely nemzetközi jogi kötelezettség teljesítéséhez. [16/1993. (III. 12.) AB határozat]

A vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangjának biztosítása – minden „vállalt” nemzetközi kötelezettségre vonatkozik, az általánosan elismert szabályokra is. Másrészt az összhangot az egész belső joggal biztosítani kell, az Alaptörvénnyel is. Az Alaptörvény e szabálya az Alkotmány, a nemzetközi jogból származó szerződéssel, vagy közvetlenül az Alkotmánnyal vállalt kötelezettségek, valamint a belső jog összhangját követeli meg; az összhang biztosításában figyelemmel kell lenni mindegyik elem sajátosságaira. Ahogy az Alkotmánybíróság előtt lehet kérni (belső) jogszabály alkotmányossági vizsgálatát, ugyanúgy lehet kérni (belső) jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát is. De az Alkotmánybíróság hatáskörrel rendelkezik a nemzetközi szerződések Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára is. Így a normahierarchia a következő: Alaptörvény, nemzetközi jog és belső jog.

Immár az Alaptörvényhez kapcsolódó értelmezés szerint a Q) cikk (2) bekezdés alapján egyértelművé válik, hogy a rendesbíróságok jogszabály alkotmányellenessége címén az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak, ha a kérdéses jogszabály ellentmond a Magyarországra kötelező nemzetközi jognak.

Az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdés a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak elfogadásáról szól. Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése mintegy maga engedi be (külön transzformáció nélkül) a nemzetközi jog egy részét. De csak egy részét, mert rögtön korlátot is állít: a nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé. Ezzel a dualista-transzformációs rendszert teszi az Alaptörvény is főszabállyá, azaz a nemzetközi szerződés csak akkor alkalmazható, ha azt belső jogszabály kihirdeti. Kivétel a „nemzetközi jog általános szabályai”, amely értelmezésre született fogalom, hiszen vitás esetekben annak eldöntése, hogy mi minősül „általánosan elismert szabálynak” alkotmányértelmezést kíván. Az Alkotmánybíróság a nemzetközi jog általános szabályainak az értelmezése kapcsán megállapította: az, hogy Magyarország jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, azt mondja ki, hogy ezek az „általánosan elismert szabályok” külön (további) transzformáció nélkül is a magyar jog részei. A transzformációt ebben az általánosságban – vagyis a szabályok felsorolása, illetve meghatározása nélkül – maga az Alkotmány hajtotta végre. Eszerint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai nem az Alkotmány részei, hanem „vállalt kötelezettségek”. Az, hogy a vállalást és a transzformációt az Alkotmány tartalmazza, nem érinti az Alkotmány, a nemzetközi jog és a belső jog hierarchiáját. Ez az általános belső joggá tétel egyáltalán nem zárja ki, hogy egyes „általánosan elismert szabályokat” külön egyezmények (is) meghatározzanak és azok tekintetében külön transzformáció történjék. Az ENSZ Alapokmánya és a genfi egyezmények tartalmaznak például ilyen szabályokat. [53/1993. (X. 13.) AB határozat]

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.