Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

A lecke az állam egyik legfontosabb működési elvét mutatja be, amelyet az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése rögzít. Az Alkotmány szövegszerűen nem tartalmazta a hatalommegosztás elvét, azt az Alkotmánybíróság joggyakorlata az Alkotmány jogállamiságra vonatkozó rendelkezéséből bontott ki.

Követelmény

A jogállamiságról szóló lecke teljesítése

Önállóan megoldható feladatok

  • Amennyiben vannak feladatok, itt lehet megadni, felsoroláslistában, vagy Normál stílusú folyó szövegként.

Hatalommegosztás – az állami működés alapelve

A hatalommegosztás elvét az Alaptörvény C) cikke tételes rendelkezésként rögzíti. Az Alkotmány tételes rendelkezésként nem tartalmazta, de a jogállamiság elvéből az Alkotmánybíróság értelmezési gyakorlatában kibontotta a hatalommegosztás elvét.

A hatalommegosztás kérdése az állam intézményi felépítését (milyen alapintézmények vannak egy államban) és az állami intézmények működését meghatározó alapelv.

A hatalommegosztás elvének középpontjában az a történeti tapasztalat áll, hogy a hatalomkoncentráció (a hatalom egy személynél vagy egy testületnél való koncentrálódása) diszfunkciók, diktatúrák kialakulásához vezetett. A hatalommegosztás elve ezért lényegében a közhatalom koncentrálódásának megakadályozását és a közhatalom gyakorlásának ellenőrzését jelenti.

Történetileg a közhatalom szervezeti, személyi, funkcionális elkülönüléséről lehet beszélni. A klasszikus megosztás szerint (17.-18. század Anglia, Franciaország, Locke, Montesquieu) a közhatalomnak jól elkülöníthető funkciója a törvényhozás, a kormányzás (azaz a végrehajtás) és a bírói, igazságszolgáltatási feladatok (hatalmi ágak). E hatalmi centrumokra az állam önálló, elkülönülő szervezeteket hoz létre, amelyek feladatköreik gyakorlása révén ellenőrzik – és korlátozzák – egymást, ezzel gátolják azt, hogy egyik szervezet uralkodóvá válhasson a másik, a másik kettő felett.

Megjegyzés

Az Alkotmánybíróság funkcionális hatalommegosztással kapcsolatos gyakorlata értelmében a köztársasági elnök neutrális hatalmi ágnak tekintendő, amely ezért nem tartozik egyik klasszikus hatalmi ághoz sem [elsőként: 48/1991. (IX. 26.) AB határozat). Alkotmányban és az Alaptörvényben is rögzített sajátos feladata, hogy őrködjön az állam demokratikus működése felett.

A hatalommegosztás elvének megvalósulásának középpontjában is a szabályozottság áll: a hatalmi ágak szervezeti rendszere és egymáshoz, illetve az állampolgárokhoz való viszonyát jogszabályok rendezik oly módon, hogy az ne legyen gátja a társadalmi szinten felmerülő problémák hatékony és összehangolt megoldásának.

A mai viszonyok között a hatalommegosztás elve átalakulóban van: tisztán és a semlegesség alapján csak a bírói hatalmi ág maradt meg, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom sok szempontból átfedik egymást.

Az állami működés jogállamban nem kizárólag a hatalommegosztás klasszikus működési leve alapján ellenőrzött. A hatalomgyakorlás ellenőrzésének intézményi-jogi keretei (az államfő szerepe, az Alkotmánybíróság szerepe) mellett, a társadalmi önszerveződések és mozgalmak, a politikai szervezetek, pártok, a gazdasági érdek mentén szerveződő lobby-szervezetek, a tömegkommunikációs intézmények is fontos szerepet játszanak.

Megjegyzés

„Az angol szabadság tehát nem azért funkcionál, mert a hatalmak egymástól el vannak választva, hanem azért, mert több hatalom áll egymással szemben s különösen körül van bástyázva azoknak a tényezőknek az önállósága, melyek a hatalomkoncentráció veszélyét leginkább megtestesítő végrehajtó hatalommal szemben állnak. A probléma tehát nem az, hogy az állam funkcióit kategorizáljuk, azután kimondjuk, hogy ezeket egymástól tűzön-vízen keresztül el kell választani, hanem az, hogy a hatalomkoncentráció bármely szervi jelenségével szemben kell a hatásköröket megosztani, tőle hatásköröket elvonni, vele szemben konkuráló hatalmakat megszervezni. Látni fogjuk majd, hogy ennek az alapgondolatnak az elhomályosulása és a hatalmak elválasztásának a dogmává emelkedése hogyan vezetett egy csomó álproblémára és álmegoldásra.” (Bibó István: Az államhatalmak elválasztás egykor és most, in: Bibó István összegyűjtött munkái 2., sajtó alá rendezte: Kemény István, Sárközi Mátyás, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1982.)

Az Alkotmánybíróság több állami szerv (törvényalkotás-bíróságok, végrehajtó hatalom-bíróságok, törvényhozás-alapvető jogok biztosa, törvényalkotás-országgyűlési bizottságok, törvényhozás-Alkotmánybíróság, stb) egymáshoz való viszonyának függvényében vizsgálta a hatalommegosztás elvét. 28/1995. (V.19.) AB határozatában a hatalommegosztás elvének biztosíték-jellegét hangsúlyozva megállapította, hogy demokráciában korlátlan és korlátozhatatlan hatalom nincs. Szervezetszociológiailag a végrehajtó hatalom nem feltétlenül érdekelt abban, hogy az Alkotmánybíróság és a bíróságok minél nagyobb hatékonysággal lássák el feladataikat. Mivel azonban e két szervezet a jogállamiság fontos letéteményese, ezért a törvényhozásnak hatékony garanciákat kell kiépítenie annak érdekében, hogy a végrehajtó hatalom akár a költségvetés végrehajtásának keretei között ne legyen képes ellehetetleníteni működésüket.

Az országgyűlési bizottságok tevékenységének szabályozási mulasztására vonatkozó 50/2003. (XI. 5.) AB határozatában a testület a hatalommegosztás elvére vonatkozóan húzta meg az Országgyűlés hatalmának korlátait: e szerint „(....) nincsen az Országgyűlésnek alárendelt hatalmi ág, s egyik hatalmi ág sem vonhatja el a másik jogosítványait. A hatalommegosztás elvéből ugyanakkor az is következik, hogy alkotmányos demokráciában nincs korlátlan és korlátozhatatlan hatalom, s az egyes hatalmi ágak hatalmi egyensúlyt képeznek a többi hatalmi ággal szemben”.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.