Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

Tanulási útmutató

Összefoglalás

Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A jogállam-klauzula alkotmánybírósági értelmezésének bemutatása

Követelmény

Itt lehet megfogalmazni a követelményeket.

Önállóan megoldható feladatok

  • Amennyiben vannak feladatok, itt lehet megadni, felsoroláslistában, vagy Normál stílusú folyó szövegként.

Jogállamiság

Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. Az Alaptörvényben az Alkotmánnyal azonosan a független, demokratikus jelző kapcsolódik a jogállam fogalmához.

A jogállamiság normatív tartalma

A jogállamiság konkrét alkotmányossági mércét jelent, normatív tartalommal bír, azaz adott esetben alkotmánybírósági döntés közvetlen hivatkozási alapja lehet. [5/1999. (III. 31.) AB határozat, 18/2000. (VI. 6.) AB határozat]

A jogállamiság hagyományosan formai és tartalmi megközelítésből is értelmezhető. A jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog általmeghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. Azaz az állam is a jog szerint kell, hogy működjék, a jogi szabályok betartásával. A formális jogállam e követelményére az Alkotmány több döntést is épített. [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991. 454., 456] A jogi keretek tiszteletben tartásának követelménye nemcsak az alkotmányos szabályok betartására vonatkozik, hanem az Alaptörvény alatti szinten is meghatározza az állam és a jog kapcsolatát. Az állam köteles betartani törvényeit és egyéb jogszabályait. A közhatalmi erejével ezeket megváltoztathatja, de hatályuk alatt „az előre meghatározottakhoz” kötve van.

Az állami cselekvést alapjaiban meghatározó, s viszonylagos stabilitással bíró jog maga az Alaptörvény. Ezért a jogállamiságnak való megfelelés – immár tartalmi értelemben – magában foglalja az Alaptörvény valamennyi rendelkezésének egyidejű érvényesülését, beleértve ebbe az emberi jogok tiszteletben tartását és védelmét is. Az államszervezet akkor működik demokratikusan, ha a demokratikus jogállamiság és az ahhoz szorosan kapcsolódó alkotmányos rend fenntartása és működtetése alapvető követelményként magában foglalja a szabadságjogok tiszteletben tartását és védelmét. Egy szabadságjog megsértése ugyanolyan súlyú indok lehet az államszervezet demokratikus működése zavarának megállapítására, mint az intézmények tevékenységének fennakadása.[ 36/1992. (VI. 10.) AB határozat]

A jogállam normatív tartalma az állami szervek működésére vonatkozó további elvek kibontását teszi lehetővé (pl. a közigazgatás törvény alá rendelése, a közjogi érvénytelenség fogalmának bevezetése [29/1997. (II. 29.) AB határozat].) Az Alkotmánybíróság korábban a jogállamiságból vezette le a hatalommegosztás követelményét is, amelyet az Alaptörvény C. cikk (1) bekezdése tartalmaz. (A hatalommegosztást külön leckében tárgyaljuk). Jogállamiságból következő elv az alkotmányos szervek együttműködési kötelezettsége is. [ 52/1997. (I. 14.) AB határozat, ABH 1997. 331., 345.]

Vissza a tartalomjegyzékhez

A jogbiztonság érvényesítésének szempontjai

A jogállamiság szorosan összefügg a jogbiztonság követelményével. A jogbiztonságról – ahogy az Alkotmány úgy – szövegszerűen az Alaptörvény sem szól, e követelmény a jogállamiság immanens tartalma. A jelző nélküli jogállam valamennyi elemének van jogbiztonságra visszavezethető szála.

A jogbiztonság egyik vetülete a jogalkotási elvek érvényesülése. E tekintetben az Alaptörvény hiánypótló, a T cikkében meghatározza a jogszabályok alapvető érvényességi feltételét (az Alaptörvény szerint jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv hivatalos lapban kihirdetett jogszabálya állapíthat meg kötelező magatartási szabályt, meghatározza, hogy mi minősül jogszabálynak, illetve sarkalatos törvénynek, s rögzíti a jogforrási hierarchia alapvető szabályait). Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a jogbiztonsághoz az Alaptörvényben nem szabályozott további követelményeket is fűzött, s részesített alkotmányos védelemben. A hatályos jogrendszerben e követelményeket a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. §-a tartalmazza. Ezek egyrészt a normavilágosság követelménye, azaz a jogszabálynak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie. A jogállamiság-jogbiztonság értelmezési irány alapján alkotmányi szintűnek tekinthetjük továbbá azt a követelményt, hogy jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Harmadrészt az ún. „kellő felkészülési idő” követelményét is, amely szerint a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell megállapítani, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.

A jogbiztonságból fakadnak mindezeken túlmenően az eljárási garanciák. Az eljárási garanciák a „működő” jogállamtól elválaszthatatlanok. Eljárási garanciákat maga az Alaptörvény is több helyen meghatároz. Így pl. a XIII. cikk (2) bekezdésében a tulajdonjoghoz kapcsolódó kisajátítási szabályt; vagy a XXVIII. cikk (1) bekezdésében szereplő bírósághoz fordulás joga, a (7) bekezdésében található jogorvoslathoz való jog, a különböző helyeken szereplő büntetőeljárási garanciák pl. a IV. cikk (3) bekezdésében szereplő habeas corpus szabály (bővebben az Alaptörvény – Szabadság és felelősség modul eljárási alapjogok című leckéjében tárgyaljuk), de eljárási garancia az Alaptörvény 6. cikkében szabályozott köztársasági elnöki alkotmányossági és politikai vétó intézménye is. A jogbiztonság szempontjából azonban az eljárási garanciák védelme kapcsán többről is szó van, mint pusztán az Alkotmány tételes rendelkezéseiben megfogalmazott szabályok betartásáról. Többről, a jogállamiság ismérveihez tartozó valamennyi követelmény érvényesüléséről, függetlenül attól, hogy azt az Alkotmány fogalmazta meg, vagy más szabályokban szerepel.

Az állam az előre meghatározott szabályokat köteles magára nézve is megtartani. Ezáltal valósulhat csak meg az állampolgárt védő jogbiztonság intézménye, a jogállamiság. Ugyanakkor épp ilyen jelentős, hogy az előre meghatározott szabályok tartalmilag alkotmányosak-e, jogállami normákról van-e szó. Ennek megítélése az Alkotmánybíróság kompetenciája.

Az Alkotmánybíróság az eljárási garanciák és a jogbiztonság összefüggésével kapcsolatban megállapította: A jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadnak az eljárási garanciák. Ezek alapvető jelentőségűek az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatósága szempontjából. Csak a formalizált eljárás szabályainak követésével keletkezhet érvényes jogszabály, csak az eljárási normák betartásával működik alkotmányosan a jogszolgáltatás. A büntetőjog elévülési szabályai a törvényes büntetőjogi felelősségre vonást biztosítják, azáltal, hogy időbeli korlátok közé szorítják az állami büntetőhatalom gyakorlását. A büntetőhatalom gyakorlására rendelt hatóságok mulasztása vagy a kézre kerítés eredménytelensége – mint kockázat – az államot terheli. ... Alkotmányos jogállamban az államnak nincs és nem lehet korlátlan büntető hatalma. Mégpedig azért nem, mert maga a közhatalom sem korlátlan. Az alkotmányos alapjogok és alkotmányos védelmet élvező szabadságok miatt a közhatalom csak alkotmányos felhatalmazással és alkotmányos indokkal avatkozhat be az egyén jogaiba és szabadságába. [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992. 77., 85.]

Vissza a tartalomjegyzékhez

Demokratikus legitimáció

Jogállamisághoz kapcsolt demokratikus jelző a közhatalmi döntéshozatal legitimációjával kapcsolatban kapott alkotmánybírósági értelmezést. Valamennyi közhatalom gyakorlásának alkotmányos feltétele, hogy arra demokratikus legitimáció alapján kerüljön sor. E követelmény a jogállamiság és a közhatalom forrásaként deklarált népszuverenitás elvének egymásra vonatkoztatásából következik. Az a tény, hogy a demokratikus legitimáció kérdése alkotmányossági vizsgálat tárgya lehet, rámutat a jogállami hatalomgyakorlás és a népszuverenitás szoros kapcsolatára, másként fogalmazva: a jogállami intézményrendszerrel szemben – a maga mélységében – miként értelmezhető, és érvényesíthető, hogy minden hatalom forrása a nép.

Az Alkotmánybíróság a demokratikus legitimáció követelményét első ízben a bírói hatalommal összefüggésben fejtette ki, még 1993-ban. Az alkotmánybírósági határozat szerint „a teljes hatalommegosztás jegyében lehetnek az ágak önlegitimálók: ha pl. egy népszuverenitásra épülő rendszerben mindegyik hatalmi ág képviselőit külön, közvetlenül választják. Ha azonban a bírák és a bírósági vezetők hatalmukat nem ilyen közvetlen választásból nyerik, akkor „külső” szerv általi választással vagy kinevezéssel kell legitimációt kapniuk. Ilyenkor bírói hatalmukat valamely más hatalmi ág közvetítésével nyerik el; hatalmuk azon keresztül vezethető vissza a szuverén néphez. A Legfelsőbb Bíróság elnökét az Országgyűlés választja; a többi hivatásos bírót a köztársasági elnök nevezi ki. Önmagában nem alkotmányellenes, hanem éppen az Alkotmánynak felel meg az, ha a bírói hatalmat a bíró felülről kapja (legalábbis kívülről). Az Alkotmány ennek módját csak a Legfelsőbb Bíróság elnöke vonatkozásában részletezi. A Legfelsőbb Bíróság elnökén kívül minden más bírót a köztársasági elnök nevez ki. A kinevező egyik feladata a hatalom közvetítése, s szimbolikus jelentősége van annak, hogy a semleges bírói hatalmat a semleges köztársasági elnöktől kapott kinevezéssel nyeri el a bíró. ” [38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993. 256., 262-263]

A demokratikus legitimáció követelménye azonban nemcsak a klasszikus államhatalmi ágak, illetve nemcsak az alkotmányos szervek működésére irányadó, hanem a demokratikus legitimáció követelménye minden olyan szervvel szemben fennáll, amely közhatalmat, közhatalmi jellegű jogosítványt gyakorol.

A demokratikus legitimációval kapcsolatos megállapításokat a következőképpen összegezhetjük: A demokratikus legitimáció egyik formája, amikor a közhatalmat gyakorló szerv önlegitimáló. Ilyenkor a közhatalmat gyakorló testületet a választópolgárok közvetlenül választják. A választások általi legitimáció viszont csak akkor valósul meg, ha a legitimációt nyújtó valamennyi választójogosult részt vehet a választásokon. Fontos feltétel továbbá, hogy arra a feladatra válasszák az adott testületet, amelyet a későbbiekben ellát.

Másik formája a más hatalmi ág közreműködésével elnyert legitimáció. Ebben a körben a közvetlenül választott szervezet által választott vagy kinevezett szervek, személyek gyakorolnak közhatalmat. Amíg a választások, kinevezések láncolata a választópolgároktól a közhatalmat gyakorló szervig, személyig folyamatos, a demokratikus legitimáció nem vitatható. Ide tartoznak tehát mindazok, akiket az Országgyűlés választ, vagy a köztársasági elnök nevez ki, illetve a legitimációs lánc folytatásaként az e személyek által kinevezettek, illetve az általuk irányított szervek.

Mint az értelmezések is mutatják, a demokratikus legitimáció követelményében a közhatalmat a legtágabban kell értelmezni: nemcsak a közhatalom gyakorlására létrejött állami szervek, hanem a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező állami feladatot átvállaló, azt önállóan intéző és azért felelősséggel tartozó valamennyi szerv (pl. a gazdasági vagy szakmai kamarák, mint önszabályozó testületek) működésének is elengedhetetlen jogállami feltétele, hogy létrejöttük demokratikus legitimáción alapuljon. [16/1998. (I. 8.) AB határozat; az 50/1998. (XI. 27.) AB határozat, és a 30/1998. (VI. 25.) AB határozatot (ABH 1998. 220.)]

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.