Wieslaw Grajdura lengyel bíróval beszélgettünk a 2016. május 19-20-án a Magyar Igazságügyi Akadémián megrendezett „Határon átnyúló polgári peres eljárások” című nemzetközi konferenciasorozat keretében az ítéletek szabad áramlásáról és a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlésének fontosságáról.
Miért kiemelten fontos az ítéletek szabad áramlása az Európai Unió jogrendszerében?
Azért, mert nem csak a kereskedőket érinti, hanem mindenkit, aki valamilyen kereskedelmi tevékenységet folytat, beleértve az egyszerű fogyasztókat is. Az ítéletek szabad áramlása lehetővé teszi, hogy például egy Lengyelországban vagy Magyarországon hozott ítéletet további eljárás nélkül ismerjenek el bármely más tagállamban. Természetesen az egyik országban hozott ítélet más tagállamban történő végrehajtásának megvannak a maga eszközei és lépései, ezeket azonban nagyban leegyszerűsít a rendelet. A Brüsszel Ia. rendelet, amely biztosítja az ítéletek szabad áramlását azért nagyon fontos, mert a legjelentősebb változásként eltörölte végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást, amely során a hazai bíróság külön eljárásban fogadta el a külföldön hozott ítéletet.
A végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás tekintetében, mi a különbség a Brüsszel I és a Brüsszel Ia rendelet között?
Ebben a tekintetben a két rendelet között szignifikáns különbség van, hiszen a 2001-es Brüsszel I rendelet szerint ahhoz, hogy egy EU tagállamban hozott ítélet végrehajtását, egy másik tagállamban megkezdjék, kötelező jelleggel szükség volt a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás lefolytatására. Ennek az eljárásnak a lefolytatása alapvető formai követelménye volt annak, hogy az ítéletet hozó ország bíróságának döntését másik tagállamban hajtsák végre. Most, hogy ez az eljárás megszűnt, az ilyen peres ügyekben résztvevőknek sokkal könnyebb a helyzete, hiszen nem kell részt venniük egy plusz eljárásban, kezükben a jogerős ítélettel, egyszerűen csak kérvényezniük kell adott ország bíróságánál, hogy a másik tagállamban hozott ítélet végrehajtását megkezdjék.
Melyek a Brüsszel Ia rendelet fő alapelvei?
Számomra – tekintve, hogy bíróként évek óta végrehajtási ügyekkel foglalkozom Lengyelországban – a legfontosabb alapelv az előbb említett végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás eltörlése, főleg mivel a végrehajtási ügyekkel foglalkozó lengyel bírók és ügyvédek eszerint járnak el, valamint mert a Lengyel Nemzeti Igazságügyi Akadémia előadójaként az ezen a területen praktizáló ügyvédeket oktatok. A végrehajtó hatóságok helyzete a változtatás előtt jobb, könnyebb volt mint most, abban az értelemben, hogy az ő munkájuk csak a bíróságon lezajlott végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás után kezdődött. Most akkor szembesülnek adott helyzettel, amikor a – bármely EU tagállamból érkező – vállalkozó megjelenik az irodájukban egy külföldön hozott ítélettel, amelyet semmilyen a végrehajtás országában történő bírósági eljárás nem előzött meg. Számukra tehát kihívást jelent, hogy megbirkózzanak ezekkel a helyzetekkel.
Szeretnék pár szót mondani a rendelet által hozott változásokról a joghatósági szabályok tekintetében is, mert úgy gondolom az új körülmények lehetővé teszik az eljárások lefolytatásának felgyorsulását.Ez azért fontos, mert eddig lehetséges volt, hogy annak ellenére, hogy ha egy szerződésben előre meghatározásra került adott bíróság kizárólagos joghatósága, az alperes megtehette, hogy másik tagállamban is benyújtotta a keresetet, olyan bíróságon, amelynek valójában nem volt illetékessége. Ilyenkor pedig az illetékes bíróságnak várnia kellett a másik bíróságra, hogy az megállapította a megfelelő illetékességet. Ezt neveztük torpedópernek. Ez főleg Olaszországban, de Lengyelországban is jellemző volt, ahol az eljárások hossza – amely akár 1-2 évig is eltarthatott – komoly problémát jelentett. Ennek a kerülőútnak a használói mondhatni elmenekültek a végrehajtás, a bírósági döntés elől.