„Dr. Osztovits András kúriai bíróval, az Európai Jogi Szaktanácsadói Hálózat koordinátorával beszélgettünk a 2016. május 19-20-án a Magyar Igazságügyi Akadémián megrendezett "Határon átnyúló polgári peres eljárások" című nemzetközi konferencia két napos képzése kapcsán, a Brüsszel Ia rendelet lényeges változásairól, annak alkalmazásáról és kritikai észrevételeiről.

A Brüsszel Ia rendelet milyen lényeges változásokat tartalmaz a Brüsszeli konvenció és a Brüsszel I. rendelethez képest?

Több célt tűzött ki maga elé az új Brüsszel I. rendelet megalkotása során a Bizottság. Ami eredményesen megvalósult az eredeti kitűzött célok közül, az a perfüggőség intézményének újragondolása: ne lehessen úgynevezett torpedókeresetekkel lelassítani eljárásokat, hanem ténylegesen azok a bíróságok tudjanak ítéletet hozni, amelyek a rendelet alapján joghatósággal rendelkeznek. További célkitűzés a másik EU tagállamban hozott bírósági ítéletek elismerésének, végrehajtásának gyorsabbá tétele, azaz főszabály szerint már nem kell egy másik tagállamban hozott ítéletet végrehajthatóvá nyilvánítani ahhoz, hogy az abban foglaltakat végrehajtsák.

Mit jelent a torpedó pereskedés?

Ha egy szerződésben előre kikötik valamelyik tagállamnak vagy valamelyik tagállami bíróságnak a joghatóságát – a rendelet alapján, ily módon kizárólagos joghatósággal rendelkezik a kikötött bíróság. A felperes meg is indítja a keresetet azon tagállam bírósága előtt, amelyet kikötöttek, a másik fél, pedig annak ellenére, hogy pontosan tudja, hogy kizárólagos joghatóságban állapodtak meg, másik tagállamban is benyújtja a keresetet a másik féllel szemben. A Brüsszel I. rendeletnél a régi szabályozás alapján az időbeliség számított, azaz az elsőként megkeresett bíróságnak kellett felfüggesztenie az eljárását addig, amíg a másodikként megkeresett bíróság nem dönt arról, hogy egyébként a Brüsszel I. rendelet alapján van-e joghatósága vagy sem. Ily módon a ténylegesen kikötött bíróság nem tudott érdemben semmit tenni és meg kellett várni, amíg a nyilvánvalóan alaptalanul megkeresett bíróság ezt meg nem állapítja. Ha mindezt egy olyan tagállam bíróságánál nyújtották be, amiről lehetett tudni, hogy az átlagnál kicsit lassabban dönt az ilyen előkérdésekről, akkor ezzel hosszú hónapokat vagy éveket is nyerhetett a fél, ellehetetlenítve ezzel a tényleges érvényesítést.

Vannak kritikai észrevételei a Brüsszel Ia rendelettel kapcsolatban?

Ami nem teljesen egyértelmű a jogalkalmazók számára a Brüsszel Ia rendelet alapján sem – de ide sorolhatnánk a klasszikus nemzetközi magánjog területén eddig megalkotott uniós jogforrások mindegyikét – az a külföldi tényállási elem megléte. Joghatósági kikötés esetén felmerülhet az a kérdés, hogyha mindkét szerződő fél ugyanabban a tagállamban van a lakóhelye, székhelye szerint és a per tárgya is az adott tagállam területén található – tehát nincs egyetlen határon átnyúló elem sem – van-e lehetőség arra, hogy abban állapodjanak meg, hogy egy másik ország bírósága járjon el a jogvitájukban. Meggyőződésem szerint ez az alapvető kérdés a Brüsszel Ia rendelet alapján nem egyértelműen eldönthető.

A másik probléma abból ered, hogy az Európai Unió Bírósága következetesen már a Brüsszeli egyezmény, a Brüsszel I és a Brüsszel Ia rendelet kapcsán is mindig azt mondta, hogy ezek autonóm jogi fogalmak, tehát nem azt kell érteni alattuk, amit az adott tagállami bíróság a saját nemzeti joga alapján értene. Így olyan alapvető kifejezésekben sincs teljes egyértelműség, hogy például mit jelent az, hogy polgári- és kereskedelmi jogvita a Brüsszel Ia rendelet alkalmazása körében, mert mást ért ezen a kifejezésen egy magyar, francia, német és brit jogász. Az irányadó az, hogy az Európai Unió Bírósága milyen értelmet tulajdonít az itt használt terminológiának.

Budapest, 2016. május 25.